A „Sokféle intelligencia létezik” feliratozásomra számos reakció érkezett. (Lásd: https://www.facebook.com/sevaster1/videos/1112455005560743/) A legtöbben egyetértettek azzal, hogy a jelenlegi iskolarendszer tekintélyelvű, a tehetséges, de egyes képességeket illetően hátrányosabb helyzetű gyermekeket sok megalázás éri, akikből valójában frusztrált felnőtt lesz. Iskolarendszerünk a nagy mozgásigényű gyermekeket iskolapadba kényszeríti, holott már tudjuk, hogy a sok ülésnek nagyon sok káros egészségügyi hatása van, és már azt is tudjuk, hogy a gyermek alvásigényét a korai kelés miatt nem tudjuk kielégíteni, ami ismét súlyos károkat okoz. A gyermekek napi alvásigénye 6 és 12 év közötti korban 9-11 óra, a 14-17 éves kamaszok alvásigénye 8-10 óra, de egyes gyerekeknél ez 11 óra is lehet. Mondjuk ki az igazat: az iskola nem sokkal különb a börtönnél, azzal a különbséggel, hogy senkinek sem ártó, fiatal nemzedéket ítélünk arra, hogy egy intézménybe, osztályba bezárva órákon keresztül egy személyre figyeljenek, kövessék utasításait, és ha ezt nem teszik meg, jöhet a büntetés. Gyermekeinket osztályozzák, minősítik, fegyelmezik azzal a céllal, hogy törvénykövető, engedelmes állampolgárokká, a gazdasági és politikai elit gyárait, intézményeit kiszolgáló alattvalókká neveljék.

Hasonló következtetésre jutott a skót pedagógus, Alexander Sutherland Neill is, aki úgy gondolta, hogy a jelenlegi társadalom nem megfelelően működik, mert minden területen, a politikában, gazdaságban, jogban stb. megnyilvánuló uralomvágy az alapja, pedig az egyéni szabadságra, az emberi egyenlőségre és a közösségi önigazgatásra kellene építenie. Neill nem hitt a felülről irányított fegyelemben, az erőszakos nevelésben, és gyermekkori élményeinek hatására feleségével együtt létrehozta a Summerhill iskolát 1921-ben, ahol nem kötelező az órák látogatása, a gyerekek igény szerint játszhatnak a hatalmas kertben, tekintve, hogy a játékot ugyanolyan hasznos tevékenységnek tekintik, mint az órák látogatását. Minden gyerek a tanárok segítségével maga állítja össze, hogy mit szeretne tanulni. Az iskolát egy olyan tanár-diák önkormányzat működteti, ahol mindenkinek, tanárnak és diáknak egyaránt egy-egy szavazata van a szabályok kialakításában. Az önkormányzat hetente ülésezik, döntéseik pedig mindenkire (tanárra és diákra) nézve érvényesek. Az intézmény, ahogy a weboldaluk írja, inkább egy család vagy törzs, nem pedig iskola, ami a bajtársiasság, a nevetés és a valódi érzelmek színhelye. http://www.summerhillschool.co.uk

Az iskola az 1960-as években lett világhírű, és a szabad nevelés példáját számos iskola követte, és ma már több mint 100 olyan iskola működik a világon, ami a Summerhill elveit követi. A Summerhill iskolát jelenleg Neill lánya, Zoë Readhead vezeti.

Természetesen az angol kormányzat nem jó szemmel nézte a gyerekek szabad akaratára épülő iskolát, és a 90-es években évente ellenőrizte az iskolát, kereste az okot, hogy bezárathassa. Végül 1999-ben kényszeríteni akarták az iskolát, hogy vezesse be a kötelező óralátogatást. Mivel az iskola vezetősége nem volt erre hajlandó, a média erős figyelme alatt 2000-ben perre került sor. A legfőbb királyi bíróság által lefolytatott három napos eljáráson szinte minden akkori diák részt vett, végül az oktatási minisztérium kapitulált, és kiegyezést ajánlott, mert – mint kiderült – a kormány jogtalanul helyezte az intézményt egy titkos TBW listára (To Be Watched), ezért is ellenőrizték olyan gyakran az iskolát. Azóta Summerhill törvényileg a legvédettebb iskola Angliában, egy olyan egyedi felügyeleti eljárás alá esik, amelyben a gyerekek szavának súlya van, és még az oktatásügyi kormányügynökségnek is figyelembe kell vennie a gyerekek véleményét döntései meghozatala előtt.

Az iskola alapítója, Neill a mai iskolarendszerben alkalmazott büntetést, félelemkeltest és a büntetéssel való fenyegetést haszontalannak és károsnak, sőt, egyenesen bűnnek nevezte. Elveiről és az általa alapított iskoláról könyvet is írt, ami magyarul a Summerhill – A pedagógia csendes forradalma címen jelent meg. Könyvében leírja az is, hogy a szabad gyermek, aki önmaga sorsa felett dönthet, sokkal kiegyensúlyozottabb, boldogabb, gyermekibb életet élhet, és felnőttkorában nem fogja neurózis kínozni a gyermekkorban átélt élmények miatt.

Az iskoláról 2008-ban a BBC játékfilmet késztett (rövid leírás és link a film megtekintéséhez: http://www.foti-peter.hu/Summerhill-Drama.html )

Végül pedig annyit, hogy a kötelező óralátogatás nélküli iskola eredményei semmivel sem rosszabbak, sőt, az országos átlagnál még némileg jobbak is, de az iskola alapítóját idézve még fontosabb, „hogy inkább kerüljön ki az iskolából egy boldog utcaseprő, mint egy idegbajos miniszterelnök.”