sevaster1 http://sevaster.sevaster.hu Minden Mindennel ÖsszefüggSat, 07 Jul 2018 09:16:08 +0000huhourly1https://wordpress.org/?v=4.9.7https://i0.wp.com/sevaster.sevaster.hu/wp-content/uploads/2018/01/cropped-20862199_1451859848185013_459115587_o.jpg?fit=32%2C32sevaster1 http://sevaster.sevaster.hu 3232139377367Az oktatás jövőjének építése http://sevaster.sevaster.hu/uncategorized/az-oktatas-jovojenek-epitese/ http://sevaster.sevaster.hu/uncategorized/az-oktatas-jovojenek-epitese/#respondSat, 07 Jul 2018 09:16:08 +0000http://sevaster.sevaster.hu/?p=504 Read More Read More]]>A „Sokféle intelligencia létezik” feliratozásomra számos reakció érkezett. (Lásd: https://www.facebook.com/sevaster1/videos/1112455005560743/) A legtöbben egyetértettek azzal, hogy a jelenlegi iskolarendszer tekintélyelvű, a tehetséges, de egyes képességeket illetően hátrányosabb helyzetű gyermekeket sok megalázás éri, akikből valójában frusztrált felnőtt lesz. Iskolarendszerünk a nagy mozgásigényű gyermekeket iskolapadba kényszeríti, holott már tudjuk, hogy a sok ülésnek nagyon sok káros egészségügyi hatása van, és már azt is tudjuk, hogy a gyermek alvásigényét a korai kelés miatt nem tudjuk kielégíteni, ami ismét súlyos károkat okoz. A gyermekek napi alvásigénye 6 és 12 év közötti korban 9-11 óra, a 14-17 éves kamaszok alvásigénye 8-10 óra, de egyes gyerekeknél ez 11 óra is lehet. Mondjuk ki az igazat: az iskola nem sokkal különb a börtönnél, azzal a különbséggel, hogy senkinek sem ártó, fiatal nemzedéket ítélünk arra, hogy egy intézménybe, osztályba bezárva órákon keresztül egy személyre figyeljenek, kövessék utasításait, és ha ezt nem teszik meg, jöhet a büntetés. Gyermekeinket osztályozzák, minősítik, fegyelmezik azzal a céllal, hogy törvénykövető, engedelmes állampolgárokká, a gazdasági és politikai elit gyárait, intézményeit kiszolgáló alattvalókká neveljék.
Alexander Sutherland Neill

Hasonló következtetésre jutott a skót pedagógus, Alexander Sutherland Neill is, aki úgy gondolta, hogy a jelenlegi társadalom nem megfelelően működik, mert minden területen, a politikában, gazdaságban, jogban stb. megnyilvánuló uralomvágy az alapja, pedig az egyéni szabadságra, az emberi egyenlőségre és a közösségi önigazgatásra kellene építenie. Neill nem hitt a felülről irányított fegyelemben, az erőszakos nevelésben, és gyermekkori élményeinek hatására feleségével együtt létrehozta a Summerhill iskolát 1921-ben, ahol nem kötelező az órák látogatása, a gyerekek igény szerint játszhatnak a hatalmas kertben, tekintve, hogy a játékot ugyanolyan hasznos tevékenységnek tekintik, mint az órák látogatását. Minden gyerek a tanárok segítségével maga állítja össze, hogy mit szeretne tanulni. Az iskolát egy olyan tanár-diák önkormányzat működteti, ahol mindenkinek, tanárnak és diáknak egyaránt egy-egy szavazata van a szabályok kialakításában. Az önkormányzat hetente ülésezik, döntéseik pedig mindenkire (tanárra és diákra) nézve érvényesek. Az intézmény, ahogy a weboldaluk írja, inkább egy család vagy törzs, nem pedig iskola, ami a bajtársiasság, a nevetés és a valódi érzelmek színhelye. http://www.summerhillschool.co.uk

Az iskola az 1960-as években lett világhírű, és a szabad nevelés példáját számos iskola követte, és ma már több mint 100 olyan iskola működik a világon, ami a Summerhill elveit követi. A Summerhill iskolát jelenleg Neill lánya, Zoë Readhead vezeti.

Természetesen az angol kormányzat nem jó szemmel nézte a gyerekek szabad akaratára épülő iskolát, és a 90-es években évente ellenőrizte az iskolát, kereste az okot, hogy bezárathassa. Végül 1999-ben kényszeríteni akarták az iskolát, hogy vezesse be a kötelező óralátogatást. Mivel az iskola vezetősége nem volt erre hajlandó, a média erős figyelme alatt 2000-ben perre került sor. A legfőbb királyi bíróság által lefolytatott három napos eljáráson szinte minden akkori diák részt vett, végül az oktatási minisztérium kapitulált, és kiegyezést ajánlott, mert – mint kiderült – a kormány jogtalanul helyezte az intézményt egy titkos TBW listára (To Be Watched), ezért is ellenőrizték olyan gyakran az iskolát. Azóta Summerhill törvényileg a legvédettebb iskola Angliában, egy olyan egyedi felügyeleti eljárás alá esik, amelyben a gyerekek szavának súlya van, és még az oktatásügyi kormányügynökségnek is figyelembe kell vennie a gyerekek véleményét döntései meghozatala előtt.

Az iskola alapítója, Neill a mai iskolarendszerben alkalmazott büntetést, félelemkeltest és a büntetéssel való fenyegetést haszontalannak és károsnak, sőt, egyenesen bűnnek nevezte. Elveiről és az általa alapított iskoláról könyvet is írt, ami magyarul a Summerhill – A pedagógia csendes forradalma címen jelent meg. Könyvében leírja az is, hogy a szabad gyermek, aki önmaga sorsa felett dönthet, sokkal kiegyensúlyozottabb, boldogabb, gyermekibb életet élhet, és felnőttkorában nem fogja neurózis kínozni a gyermekkorban átélt élmények miatt.

Az iskoláról 2008-ban a BBC játékfilmet késztett (rövid leírás és link a film megtekintéséhez: http://www.foti-peter.hu/Summerhill-Drama.html )

Végül pedig annyit, hogy a kötelező óralátogatás nélküli iskola eredményei semmivel sem rosszabbak, sőt, az országos átlagnál még némileg jobbak is, de az iskola alapítóját idézve még fontosabb, „hogy inkább kerüljön ki az iskolából egy boldog utcaseprő, mint egy idegbajos miniszterelnök.”

]]>
http://sevaster.sevaster.hu/uncategorized/az-oktatas-jovojenek-epitese/feed/0504
Irány a hülyék paradicsomába, avagy inkább kezdjünk el gondolkodni? http://sevaster.sevaster.hu/pol/hulyek-paradicsoma/ http://sevaster.sevaster.hu/pol/hulyek-paradicsoma/#commentsFri, 29 Jun 2018 14:09:28 +0000http://sevaster.sevaster.hu/?p=479 Read More Read More]]>Minden közösség csak úgy tud jól működni, ha tagjai boldogok, és „senkit nem hagynak az árok szélén”. A munkaképes, egészséges ember nem csak saját magáról gondoskodik, hanem azokról is, akik még vagy már eltartásra szorulnak. Mert gyerekek, betegek vagy öregek. Ez így van (lenne) rendjén.

Az „egy mindenkiért és mindenki egyért” elv helyett azonban a „nemzet nincs az egyénért, hanem az egyén van a nemzetért, akarom mondani a politikai-gazdasági elitért” elv működik, ahol az egyén bármikor feláldozható a politikai-gazdasági elit saját önös céljaiért.

Hosszasan lehetne vitatkozni azon, hogy mikor és hol rontotta el az emberiség. Az ember társas lény, de alkatánál fogva leginkább kisközösségben tud élni és dolgozni, amelyben mindenki mindenkit ismer, felelősséget vállalnak egymásért, közösen oldják meg feladataikat, problémáikat. A történelem folyamán azonban a kisközösségek megbuktak, létrejött az állam, azaz a központosított hatalom, így a jóhiszemű átlagemberből alattvaló lett, a pszichopaták pedig felkapaszkodtak a felsőbb polcokra. A karhatalom sohasem az átlagembert szolgálja, aki naívan azt hiszi, hogy adójából őt szolgálják, hanem a hatalommániások uralmát, akár vérontás árán is. A hatalmon levő pszichopaták pedig nagyon jól tudják, hogyan lehet a jónépet kordában tartani. A hajbókoló sajtó segítsége révén apró-cseprő ügyeikkel, botrányaikkal, már-már közfelháborodást keltő aljasságaikkal, látszólagos egymás elleni harcukkal (ne higgye senki, hogy egyik párt a másik párt ellen harcol) terelik el a figyelmet birodalmuk egyre merészebb erősítéséről. Csak a nem gondolkodó ember látja, hogy mennyire nyílik az a bizonyos olló. És itt már nem a gazdasági ollóról van szó, hanem az egymás feletti uralomról, éppen az átlagember által a legfelsőbb polcra feltolt elit teljhatalmáról és az átlagemberekből lett, egyre mélyebbre süllyedő rabszolgahadról.

De vajon az átlagember miért nem veszi ezt észre? Egyes kutatók szerint az átlagos IQ szint, ha lassan is, de folyamatosan csökken, amit főként a technológiának tudnak be.

http://www.euronews.com/2017/12/29/the-iq-of-europeans-is-dropping-due-to-technology-say-researchers

Ugyanakkor az intelligenciaszint csökkenése annak is köszönhető, hogy egyre nagyobb a központosítás, egyre erősebb az irányítás “fentről”, így az “alattvalóknak” egyre kevesebbet kell gondolkodniuk a közösséget érintő problémák megoldásában. Ráadásul a rohamos technológiai fejlődés megkívánja a szakmákon belüli egyre szerteágazóbb szakosodást, aminek a következménye az, hogy az embernek, mint a társadalom kifinomult és bonyolult gépezetében egy apró alkatrésznek már alig van rálátása a dolgok teljességére, más szakterületekre, így kénytelen magát rábízni egy felsőbb irányításra. Nem kell már annyit gondolkodnia azon, hogyan oldja meg például a gyermeknevelést, a kötelezővé tett óvodában, majd az iskolában megoldják ezt a szakemberek. A beteg öregek pedig mehetnek az otthonba (ha egyáltalán elérik az egyre jobban kitolt nyugdíjkorhatárt). Az állam nagy kegyesen átvesz minden ilyen „nyűgös” problémát. Az alattvalónak pedig semmi más dolga nincs, mit élnie saját életét, építenie saját karrierjét, beépülni apró alkatrészként a fogyasztáson alapuló, a gazdasági-politikai elit számára egyre nagyobb extraprofitot termelő gépezetbe.

A mai ember számára nem csak a problémákat oldják meg odafönt, hanem a megerőltető gondolkodástól is megszabadítják a politikai demagógia, az oktatás, a tévé, a sajtó, az internet révén. Megmondják számára, hogy mi a helyes, hogyan kell élnie, kiket kell szeretnie, és kiket kell gyűlölnie, mit szabad fogyasztania, és mit nem lehet. Alázatosan elhiszi, hogy szétihatja a máját, szenesre dohányozhatja tüdejét, hájassá zabálhatja magát cukros ételekkel, de egy erősen stresszes helyzetben akár egyetlen alkalommal elszívni egy kis füvet halálos vétek. Mert valójában ő örökké egy kisgyermek marad, akinek a mindenható politikai atyuska megmondja, hogy mit szabad, és mit nem.

És nem elég, hogy a folyamatot, a gondolkodás megerőltető feladatától való megszabadulást elősegíti a média, de vannak vámszedői is, akik az emberi gyarlóságot, a csökkenő intelligenciaszintet meglovagolva próbálnak mind nagyobb haszonra szert tenni. A gondolkodás súlyos terhétől megszabaduló emberek pedig boldogan lájkolják a fake oldalakon terjesztett hamis híreket, néha abban a reményben, hogy megnyernek egy csodaszép konyhabútort vagy egy thaiföldi nyaralást, vagy – ami még rosszabb – saját keserves életükért valakit bűnbakká tehetnek. Elég csak körülnézni a közösségi oldalakon, és láthatjuk, mire bukik az átlagember. Nem a tartalomra, nem a kultúrára, hanem mások szenvedésére, kudarcára, balesetekre, celebek félresiklásaira, a nyolcvanadik fogyókúra receptre. Mert az „én” lett a fontos az elidegenedés folyamatában, ahol egymás segítése, megértése, a koldus felemelése a porból, a kudarcot vallott ember vigasztalása a “gyengeség” jelzője.

Hát itt tartunk? A nem gondolkodó ember hagyja, hogy alattvaló legyen, egyes „gondolkodók” pedig kihasználják őket? Ember embernek farkasa lett? Semmi sem lehet olyan fontos, mint a profit?

Egyszóval az átlagember egyszerű fogyóeszközzé vált. És nincs is azzal gond, ha a parasztokat kiütik a sakktábláról, amíg nem jelentkeznek a gazdasági problémák, a munkaerőhiány. Mindjárt fontosak lesznek még az eltartottak, a gyerekek és az öregek is. Meg is jön az utasítás fentről, hogy a nő szüljön gyereket, mert az a feladata, az öreg pedig keljen fel a fotelból, menjen vissza dolgozni. Nem számít az egyén élete, csak a nemzet sorsa. Pontosabban az uralkodó elit jövője.

 

No persze ilyenkor mindig lehet bűnbakot találni. Mindig el lehet terelni a valós problémákról, a pökhendi, harácsoló politikusokról, a közpénzekből helikopterező, vadászó és meggazdagodó milliárdosokról. Keményen és határozottan kell persze ilyenkor az asztalra csapnia a fennhéjázó elitnek, hogy a jó alattvaló lássa, urai és parancsolói teszik a dolgukat, megvédi őt.

„Ne szülj rabot, te szűz!”, mondhatnám.

De nem írtam volna meg ezt a blogbejegyzést, ha nem lenne kiút ebből a helyzetből. Nem is olyan körülményes kiút. Az „alattvaló” tömeg hihetetlen erővel és hatalommal rendelkezik. Az átlagembernek nincs más dolga, mint egyszerűen elkezdeni hinni önmagában.  Amint megérti, hogy nincs szüksége a felső irányításra, a parancsuralomra, hanem elkezdi élni saját életét, hite és becsülete szerint, akkor előbb vagy utóbb, de talán előbb, a harácsoló, fennhéjázó elit, aki éppen belőle, a munkájából él, minden jogosultságát, minden hatalmát elveszti, és ott marad meztelenül, minden hatalmától megfosztva, mert többé nincs rá szükség. Az „alattvaló” elkezd önálló életet élni, önállóan cselekedni. Saját maga neveli saját gyermekeit, gondoskodik az öreg nemzedékről, közösségén belül megoldja a helyileg jelentkező problémákat, segít másoknak és másoktól segítséget kér, és többé nem várja, hogy alamizsnát, koncot vessen oda neki az egykori „uralkodója”, aki valójában nem más, mint a nép szolgája. Kezdetben csak apró lépések szükségesek, amihez persze újra be kell vetni a gondolkodást, nem véve tudomást a kamuoldalakon és állami propaganda oldalakon terjesztett ál- és rémhírekről, a politikusok egyre vakmerőbb és képtelenebb hazugságairól, az uszításokról. Talán a gondolkodás egyszer csak elkezd terjedni, mint valami fertőzés, és fejéhez kap a kilakoltatásban résztvevő, ajtót beverő rendőr is, a súlyos büntetéseket kiszabó hivatalnok, az adóvégrehajtó, egyszóval mindenki, aki a dolgozó, alkotó emberek vérét haláluk napjáig szívó szűk pszichopata réteget szolgálja. A kulcs a kezünkben van.

Hallgassátok meg néhány ember véleményét arról, hogy miért is kell és lehet a kezünkbe venni saját sorsunk irányítását.

]]>
http://sevaster.sevaster.hu/pol/hulyek-paradicsoma/feed/1479
Neofeudalizmus – a családok szétverése http://sevaster.sevaster.hu/pol/neofeudalizmus-a-csaladok-szetverese/ http://sevaster.sevaster.hu/pol/neofeudalizmus-a-csaladok-szetverese/#commentsTue, 06 Mar 2018 18:31:30 +0000http://sevaster.sevaster.hu/?p=432 Read More Read More]]>A lakota tiyospaye

Valahol azt olvastam egyszer, hogy az ember természeténél fogva csak kis közösségekben képes jól és boldogan élni. A kis közösségben élő emberek nagyobb felelősséget vállalnak egymásért, így soha senkit „nem hagynak az árok szélén”. Akik régóta követnek, tudják, hogy hódolója vagyok az indián, azon belül főleg a lakota kultúrának, így velük szeretnék egy nagyon fontos témát elindítani. A szűk családon kívül létezett náluk az ún. tiyospaye, azaz a nagycsalád, rokonság, azonban ez nem egészen volt azonos a mi civilizációnkban értelmezett rokonsággal. A tiyospaye szerint egy gyereknek sok anyja és apja volt, mert a szülőanya leánytestvérei szintén anyjának számítottak, ugyanígy a szülőapa fiútestvérei szintén apjának számítottak. Így is hívták őket: ina (anya) és ate (apa). A megszólításukhoz híven ezeknek az apáknak és anyáknak ugyanolyan felelősségük volt a gyermek iránt, mint a valódi szülőknek. A tiyospayébe tartozó gyerekek, szülők, nagynénik, nagybácsik, nagyszülők az “én” szót szinte nem is használták, mert minden döntésüket közösségük érdekében, egymás igényeit, sőt, az elkövetkező hét generációt figyelembe véve hozták.

Lakota család 1904-ből (azaz már a rezervátumi időkből)
Lakota család 1904-ből (azaz már a rezervátumi időkből)

A széteső család

Miért is olyan fontos ezt napjainkban megemlíteni? Fölösleges becsuknunk a szemünket, egyértelmű, hogy a család, mint a legkisebb közösség a társadalmon belül, szétesőben van. Világjelenségről van szó, de most maradjunk kis hazánknál.
Megszületésünk pillanatától fogva egy „mátrix” veszi át elménk és életünk fölött az irányítást. A gyermekeket egyre korábban ragadják el a szüleiktől, most már három éves koruktól kötelező az óvoda, így a társadalom már pici korukban megkezdheti “átalakításukat” saját, pontosabban a nagyvállalatok igényeinek megfelelően, megkezdheti az “egyengyerek” gyártását egy „egyenéletre”, „egyenmunkára”. A szülőkkel pedig elhitetik, hogy mindez a gyermek érdekében történik, mondván, hogy korán elkezdhet a közösséghez alkalmazkodni. A gyerekeket, akiknek ebben a korban még játék útján kellene megtapasztalniuk a világot és a természetet szerető családi körben, rabokként iskolapadba kényszerítik, azt is megtanítják nekik az oktatási intézményekben, hogy egymást versenytársaknak tekintsék, örökké versenyezzenek. És azt is beléjük verik, hogy csak annyit érnek, amilyen osztályzatot, pontszámot kapnak az órákon, a sportban. Építik és erősítik az egójukat. Rajtuk kívül mindenki más konkurencia. Gyakorlatilag elrabolják őket szüleiktől, hiszen a szülőknek már alig van lehetőségük, sőt idejük arra, hogy saját gyermekük nevelésébe beleszóljanak. És hogy a szülők is könnyen belemenjenek ebbe, a fogyasztói társadalom áldozatává teszik őket, apa-anya egyformán arra kényszerül, hogy dolgozzon, és megkeresse a pénzt az egyre nagyobb lakásra, egyre szebb autóra, a sok kütyüre, nyaralásra stb. Így még “jól” is jön, hogy megszabadulhat a gyermeknevelés terhétől. A média, a reklámok folyamatosan azt sulykolják beléjük, hogy mindezeket megérdemlik, ezek járnak nekik. No persze a beépített elavulás is besegít abba, hogy az emberek mindig újabb és újabb tárgyak megvásárlására kényszerüljenek. Mire nagyjából megszerzik azt, amit szükségesnek találnak a “boldog” élethez, szinte észre sem veszik, de felnőtt a gyerek, otthagyja a hitelekből épült szülői házat, és kirepül a nagy életbe. Aztán a gyerek belekerül ugyanabba a taposómalomba, mint amilyenbe előtte a szülei.
Csakhogy az igények egyre nőnek. Még drágább autó, még jobb ruhák, még jobb kütyük, okostelefonok, okoskütyük, drága sportfelszerelések, luxusutazások kellenek, amit a bérek nem tudnak már fedezni. Ezért olyan munkát kell keresni, amiért magasabb bért fizetnek, ha ez netán kicsit távol esik az otthontól, akár külföldön lehetséges, akkor oda kell menni. No persze a teljes igazság kedvéért hozzá kell tenni azt a sok-sok esetet is, amikor például devizahitel miatti eladósodás kényszeríti hazánkfiát otthona elhagyására, vagy amikor a méltatlanul alacsony bérek már csak vegetálásra elegendők itthon.
Akárhogyan is nézzük, a családok szétesésének folyamatát a nagyvállalatok profitéhsége és az őket kiszolgáló politikai elit, végül pedig a nekik hajbókoló szolgahad táplálja. És természetesen nem hagyhatjuk figyelmen kívül a nagyvállalati tőke és a politikai elit által irányított médiát sem. De pontosítsunk talán: a nagyvállalati tőke és a politikai elit már rég nem két külön dolog. Már nem egymást szolgálják, már rég összeforrtak. A tőke irányítja az országot.

Megosztás, gyűlöletszítás

A nagy hajszában egyre többen elfáradnak, és felkapják a fejüket. Mi folyik itt? Miért kell egyre többet dolgozniuk, miközben a telhetetlen újgazdag politikai elit fénysebességgel gyarapodik és gazdagszik? Úgy érzik, tenniük kell valamit.
A nagytőkés politikai elit pedig felismeri az elégedetlenséget. Először félelmet kelt a tömegekben, aztán védelmet kínál, mindig újabb és újabb ellenséggel szemben, eljátssza a szerető és gondoskodó atyuskát. Megkeresi a legelesettebb, legkiszolgáltatottabb, ugyanakkor jelentős rétegeket, alamizsnát, koncot dob oda nekik, hogy maga mellé állítsa őket, ezzel viszont a társadalom többi rétegével szembe állítsa őket. Szomorú is, hogy a konccal meg lehet venni tömegeket, de ők már olyan kiszolgáltatott helyzetben vannak, hogy a túlélésük érdekében még azt is elfogadják.
Tévedés ne essék: a politikai elit fogalmába nem csak a mindenkori politikai hatalom, a kormánypárt tartozik. A létrán felfelé kapaszkodó, látványosan meggazdagodó, a politikai hatalom megszerzéséért gátlástalan harcot küzdő valamennyi tőkés-politikus ebbe a kategóriába tartozik. Legyen a kormánypárt(ok)ról szó, legyen az ellenzékről, korántsem viszolyognak attól, hogy a legaljasabb módon álhíreket gyártva egymás ellen uszítsanak. Számukra a politikai program nem a megoldások felkínálásából áll, hanem egymás szapulásából. Plakátokon, tévéműsorokban, interjúkban, újságcikkekben, Facebookon, Twitteren sértegetik egymást, olyanok, mint a homokozóban játszó kisgyerekek. Eközben elhitetik velünk, hogy van baloldal, van jobboldal. Pedig ahogy a bölcs öreg indián megmondta, mindkét szárny ugyanahhoz a madárhoz tartozik. A nagytőkéhez.
A hatalomért folytatott harcukkal ezek a tőkés-politikusok továbbbomlasztják a családokat, mert a családtagok is egyre gyakrabban fordulnak egymással szembe, amikor nem ugyanazon párt mellett foglalnak állást. A munkaköri légkör is egyre romlik, hiszen ki erre, ki arra, ki a baloldalra, ki a jobboldalra, ki a kormánypártra, ki az ellenzékre fogad. És lehet gyűlölni vagy nem gyűlölni külföldi személyeket, szervezeteket is. Lényeg az, hogy a nép ne ismerje fel, mindezek hazugságok, elterelő hadműveletek, aljas módszerek a megosztásukra, a családok szétverésére a tőkés-politikai elitnek a hatalom, a földek, vállalati érdekeltségek, zsíros megbízások megszerzéséért folytatott küzdelmében.
Mindeközben észrevétlenül alakul ki egy modernkori feudalista-kapitalista rendszer, amiben a tőkés-politikus-nagybirtokos földjein napszámosok dolgoznak jobbágyként, gyáraikban pedig éhbérért robotolnak a most már nem röghöz, hanem morzsákhoz kötött biorobotok.
Magyarország olcsó munkaerőpiaccá vált.

A politikai irányítás feladata

És most ismét megemlíteném a lakota kultúrát, pontosabban Ülő Bikát és Őrült Lovat, akik hajlandók voltak mindenükről lemondani azért, hogy a nép vezetői lehessenek. Ott ugyanis abból válhatott jó vezető, aki saját érdekeiről lemondott a közösség javai érdekében. Nos, valójában ez lenne a mai politikus szerepe is. A társadalom, ami jócskán túlnőtt a kisközösségeken, amelyekben az ember jól tudna élni, csak úgy maradhat fenn, ha a közös célok, ügyek szervezésére közös képviselőket bíznak meg. Azaz a nép az úr, a politikus az alázatos szolga. A miniszter a minister latin jelentése alapján szolgát, segédet jelent.
Talán el kellene felejtenünk ezt az ostoba megosztási játékot, pártoskodást. Nincsenek baloldaliak, jobboldaliak, balliberálisok, kommunisták stb. Csak emberek vannak. És minden embernek, minden pártnak csak egy célja lehet: szervezni egy társadalom, egy nagy közösség közös feladatait a nép megbízása alapján és szakértők iránymutatásai szerint a nép boldogsága és jóléte érdekében. Pártirányítás helyett egy közös, szakértői kormányra van szükség, aminek tagjai nem az egyéni meggazdagodást tűzik ki célul, hanem a nép jólétéért dolgoznak.

Ha mindez álomnak is tűnik, azért volt már példa ilyen vezetőre José Mujica, Uruguay korábbi elnökének személyében, aki az ország elnökeként a fizetése 90%-át jótékony célokra fordította, feleségével 45 négyzetméteres bádogtetős házában élt tovább, öreg autóját használta, a tengerparti elnöki rezidenciát pedig eladta 2,7 millió dollárért, amiből mezőgazdasági iskolát fejlesztett, mert tisztában volt azzal, hogy ő a nép szolgálója.

Mindenkinek el kellene gondolkodnia azon, hogy vajon kinek és miért az érdeke az, hogy tízmillió darabra osszák fel az országot, hogy mindenki mindenkiben ellenséget keressen, lásson és találjon, csupán azért, mert a másiknak más a világnézete, más a vallása, más a szeme színe, vagy mákos bejgli helyett diós bejglit szeret.

 

]]>
http://sevaster.sevaster.hu/pol/neofeudalizmus-a-csaladok-szetverese/feed/5432
Az elme hatása az anyagra http://sevaster.sevaster.hu/parapszichologia/az-elme-hatasa-az-anyagra/ http://sevaster.sevaster.hu/parapszichologia/az-elme-hatasa-az-anyagra/#commentsSat, 10 Feb 2018 09:06:17 +0000http://sevaster.sevaster.hu/?p=407 Read More Read More]]>Civilizációnk, a nyugati kultúra talán egyik legnagyobb csapdája az, hogy túlságosan megragadtunk az anyagi világban, és csupán azt vagyunk hajlandóak elfogadni és elhinni, ami kézzel fogható, vagy amit a tudomány statisztikailag, számokkal, elméletekkel igazolt, még ha saját tapasztalataink is emlékeztetnek rá időnként, hogy a fizikai valóságon túl létezik egy nem megfogható, nem megmagyarázható jelenség, egy láthatatlan szál elménk és a valóság között, ami összekapcsol bennünket egymással és a mindenséggel.

Talán sokan kerültek olykor már szinte megmagyarázhatatlan helyzetbe, amikor hirtelen eszükbe jutott egy rég nem látott dolog, és az mintegy varázscsapásra megjelent előttük. Vajon előre látták, hogy mi fog történni? Vagy netán befolyásolták gondolatukkal azt, hogy mi történjen?

J. B. Rhine biológus és felesége, Luisa az 1930-as években folytatott telepátiával és megérzéssel kapcsolatos kísérleteket, hogy továbbfejlessze Frederic Myers pszichológus (Duke Egyetem) elméletét a hatodik érzékről. Tudományukat parapszichológiának nevezték el. Tanulmányaik során többek speciális kártyákat és dobókockákat használtak, és azt vizsgálták, hogy az emberi elme képes-e előrelátni vagy még inkább befolyásolni az eredményeket.

A 70-es években aztán Helmut Schmidt fizikus véletlen számgenerátort (RNG) tervezett meg. Megállapította, hogy amikor a kísérletekben résztvevők mentálisan próbáltak hatni az RNG-re, annak teljesítménye a résztvevők szándékának megfelelően elhajlott. A kísérleti személy gombnyomással tippelt arra, hogy melyik lámpa gyullad ki a következő pillanatban.

Később a Princeton Egyetem tervezési anomáliákat (engineering anomalies) kutató laboratóriumának kísérlete igazolta Schmidt eredményeit. A résztvevők itt is képesek voltak szándékaiknak megfelelően rávenni az RNG-t magas vagy alacsony számértékek generálására.

 

 

A Noetic Tudományos Intézet (Institute of Noetic Sciencies – IONS), amerikai nonprofit parapszichológiai kutatóintézet, amelynek társalapítója Edgar Mitchell asztronauta, nem csak a korábbi eredményeket igazolta, hanem azt is, hogy a mentális állapot változásai és a megosztott, közös érzelmek szintén befolyásolják az RNG-k eredményeit.

A Roger D. Nelson tudós irányítása alatt álló Globális Tudatosság Projekt, az 1997-ben alapított nemzetközi laboratóriumi együttműködés célja a globális tudatosság és a fizikai rendszerek közötti kölcsönhatások vizsgálata. Ebből a célból véletlenszám-generátorokból nemzetközi hálózatot hozott létre, Nelson pedig megállapította, hogy a globális események, (9/11, választások, természeti katasztrófák stb.) összefüggésben vannak a hálózat statisztikai változásaival.

John Hagelin, ismert kvantumfizikus (korábban a CERN kutatója, jelenleg a transzcendentális meditáció (TM) mozgalom vezetője az USA-ban, valamint a Maharishi Menedzsment Egyetem elnöke) irányítása alatt tudósok végeztek társadalmi tanulmányt. Céljuk az volt, hogy bebizonyítsák, meditáció útján képesek befolyásolni az eseményeket, csökkenteni a bűncselekmények számát. 1993. nyarán 82 országból kb. 4000 ember gyűlt össze Washingtonban, és hat héten keresztül napi hat órán keresztül folytattak transzcendentális meditációt. A rendőrségtől beszerzett adatok szerint a brutális gyilkosságok száma kb. 20%-kal csökkent a TM kísérlet alatt a korábbi, majd a későbbi időszakhoz képest. A transzcendentális meditációt először Indiában 1975-ben, majd szerte a világon Maharishi Mahesh Jógi, indiai származású spirituális tanító kezdte tanítani.

http://www.worldpeacegroup.org/washington_crime_prevention_full_article.html

 

Egyelőre rejtély, hogy miként mennek végbe változások a folyamatokban az elme hatására, de a tanulmányok egyre inkább azt igazolják, hogy amerre a szándék és figyelem irányul, arra áramlik a rend titokzatos módon. A tudatosság és a fizikai világ között alapvető összefüggés létezik.

Víz manipulálása agyhullámokkal:

 

 

Az elme hatása az anyagra (a Noetic Tudományos Intézet videója magyar felirattal)

]]>
http://sevaster.sevaster.hu/parapszichologia/az-elme-hatasa-az-anyagra/feed/1407
Fékevesztett vadak: Az internet és a közösségi hálók http://sevaster.sevaster.hu/egyeb/fekevesztett-vadak-az-internet-es-a-kozossegi-halok/ http://sevaster.sevaster.hu/egyeb/fekevesztett-vadak-az-internet-es-a-kozossegi-halok/#respondTue, 16 Jan 2018 13:13:15 +0000http://sevaster.sevaster.hu/?p=364 Read More Read More]]> 

Az igazán nagy változás életünkben talán az internet elterjedésével kezdődött. Egyszerre kitágult a világ, szinte bármilyen információ elérhető vált számunkra. Szakfordítóként valóban jó barátom a Google, hiszen a technika rohamos, egyre gyorsuló fejlődése új és új fogalmak, kifejezések kitalálásával és használatával jár. Ma már el sem tudnám képzelni munkámat internetes segítség nélkül, mondjuk egy vasútépítési vagy metróépítési projekt vagy egy orvostechnikai eszköz fordításában, amihez komoly segítséget nyújtanak a szakoldalak. De…

Közben rohamosan terjednek a blogok, híroldalak, webáruházak, mellettük pedig a közösségi hálók. Valljuk be, rátapadtunk a virtuális világra, a valós élet mára másodlagos lett, szerepe egyre eltörpül. A virtuális világban mondunk véleményt, keresünk barátokat, társakat, tudakozódunk, rendelünk meg árucikkeket, szerveződünk. Sokaknak a reggeli kávé megfőzése mellett első lépése, hogy megnézze, van-e üzenete, ki mit osztott meg a közösségi hálókon, miközben talán azt sem veszi észre, hogy süt a nap vagy esik az eső.

A modernkori emberiségnek kétféle élete volt: az internet előtti élet és az internet utáni élet. Valaha, nem is olyan régen a gyerekek csapatokba verődve játszottak, labdáztak, bicikliztek, programokat szerveztek. A felnőttek színházba, moziba jártak, kirándultak, sportoltak, társasági összejöveteleket szerveztek. De mára az egész világ saját otthonukba vonult, már ki sem kell mozdulniuk. A nagyon súlyos, káros következményeket a közösségi hálók kitalálói végig sem gondolták előre, bár valós céljuk tényleg az volt, hogy függővé tegyék az egyre növekvő felhasználótábort a domapinlöketekkel, amiket akkor kapunk, amikor bejegyzéseinket lájkolják, megosztják. De addig etették a vadat, amíg az el nem szabadult, fékevesztetté nem vált.

Chamath Palihapitiky, a Facebook volt ügyvezető elnöke szerint is nagyon rossz a helyzet, amiből nehéz lesz kiutat találni, sőt, kifejezetten bűntudata van. Szerinte „olyan világban élünk most, ahol könnyű összekeverni az igazságot a népszerűséggel.” Hogy ez mennyire igaz, gondoljunk csak a népszerű oldalakra, akár hivatalos, kormányzati oldalakra. Bármit el lehet hitetni a tömegekkel, és minél többen követik az oldalt, minél több a lájk, annál hihetőbbé válik bármilyen hazugság vagy féligazság.  Akinek pénze is van, reklámokkal, hirdetésekkel szintén bárkit meggyőzhet saját vélt igazságáról. Valójában elmondhatjuk, hogy akinek a kezében van a média, a hatalom és a pénz, azé az igazság.

 

Az internet világában komoly üzleti lehetőségek is rejlenek, amiket mind több csaló igyekszik kiaknázni. Egyes blogbejegyzések mellett megjelenő reklámok, amelyek egyre undorítóbb formát öltenek, elárulják, hogy ezeknek a bloggereknek nem a valós hír terjesztése a céljuk, hanem a reklámbevételeik növelése. Ugyanakkor könnyen lebuktathatók. Elég, ha a figyelmes olvasó utána olvas a hírnek, a neveknek. A Google-ban jól működik a képkereső is, ami gyakran mutatja meg, hogy a cikkben felhasznált kép egészen más környezetben készült. Jellemzően ilyen figyelemfelkeltő kezdőszavakat használnak: Borzalom! Szörnyűséges! Hihetetlen! Meghökkentő! Döbbenetes!

Ezek az oldalak olyan szempontból is károsak, hogy a társadalom számára fontos információk félig hamis előadásával lejáratják a társadalmat jobbítani akarókat és azok elméleteit. Az alábbi képen látható blog például nem létező orvosokról beszél. Jobb oldalon pedig jól láthatók az undorító, pénzt hozó reklámok.

 

A hangzatos szavakat megfigyelhetjük a bulvárszintre lesüllyedt közmédiában is, ami nevetséges szóhasználata mellett az emberiséget érintő fontos, közcélokat szolgáló események helyett egyre gyakrabban a celebek szokásairól, ruházatáról, hajviseletéről, egymás közötti viszonyaikról, személyes dolgaikról számolnak be a vezető hírekben.

És persze ne feledkezzünk meg azokról a YouTube sztárokról sem, akik sokmilliós bevételük érdekében érzéktelenül, gátlásoktól mentesen bármire képesek, ahogy Logan Paul vlogger, aki a japán öngyilkosok erdejébe, az Aokigahara erdőbe látogatva egy fán függő öngyilkos holttestről készült videót töltött fel az oldalára, pillanatok alatt többmilliós nézetséget hozva. A videót természetesen le kellett vennie az igen jelentős közfelháborodás miatt, de bocsánatkérő videóját pár nap alatt szintén kb. 42 millióan nézték meg, ami feltehetően újabb nagyon komoly bevételt hozott neki.

 

Fel kell végre ismernünk, hogy agyprogramozás áldozatai lettünk, fel lettünk áldozva a profit oltárán, mert ezt még a közösségi hálók korábbi vezetői is beismerik. A Facebook, a többi közösségi háló és a weboldalak összefonódása mára a karaktergyilkosságokat is lehetővé tette a hamis hírekkel vagy féligazságokkal egy olyan felgyorsult virtuális világban, ahol az emberek mind nagyobb figyelemre, elismerésre vágynak perceken belül, amiért képesek vélt vagy felnagyított sérelmeikre hivatkozva, akár ismert személyek nevének felhasználásával, sőt, megbecstelenítésével saját magukra felhívni a figyelmet. A virtuális világ személytelen, nem látjuk szemtől-szemben a hírek áldozatait, csak önmagunkat látjuk. Önmagunkat, aki kicsi gyerekkora óta versenyre lett kényszerítve egy osztályozós és pontozós oktatási rendszerben, a munkahelyen, a sportban, és most lehetőséget kaptunk arra, hogy gyorsan, hatékonyan kapjunk elismerést lájkok, szívescskék, hozzászólások, egyetértések formájában. Már nem az a fontos, hogy környezetünkkel szerettessük meg magunkat, hanem számunkra ismeretlen személyek tömegével.

 

A fentiek ellenére úgy gondolom, hogy mint minden más esetben, itt is a mértéktartás a fontos. Nem ellenségünk az internet, és nem ellenségünk a Facebook. Meg kell tanulnunk helyesen használni. Alapvetően fontos utána olvasni a gyanús, szenzációhajhász híreknek, és kétkedéssel fogadni mindent, amiről nem tudunk 100%-ban meggyőződni. Tartozunk ennyivel embertársainknak, akiket a média a profit, vagy a mindenkori politikai elit a hatalom oltárán éppen feláldozni készül.

 

Jó hír továbbá, hogy Zuckerberg bejelentette, felveszik a harcot az álhírek terjesztése és a lájkvadász megosztások ellen. Várjuk az eredményeket.

A Facebook volt vezetőinek nyilatkozata a közösségi hálókról:

 

]]>
http://sevaster.sevaster.hu/egyeb/fekevesztett-vadak-az-internet-es-a-kozossegi-halok/feed/0364
Meddig falhat a kisgömböc? http://sevaster.sevaster.hu/egyeb/meddig-falhat-a-kisgomboc/ http://sevaster.sevaster.hu/egyeb/meddig-falhat-a-kisgomboc/#respondWed, 27 Dec 2017 15:19:57 +0000http://sevaster.sevaster.hu/?p=333 Read More Read More]]>Az emberiség történelme nem velünk, nem a mi civilizációnkkal kezdődött. Ősi, gazdag tudással rendelkező, a természettel összhangban álló, fenntartható gazdálkodást folytató kultúrák léteztek a világ minden részén, akik ismerték az elvet: csak annyit vehetsz el a természettől, amennyit visszaadsz neki.

Aztán kialakult egy kultúra, ami ezt az ősi tudást elfelejtve az örök növekedésre, fejlődésre helyezte a hangsúlyt, és minden más kultúrát kiszorított, hiszen a többi kultúrától eltérően éppen az a jellemzője, hogy a folyamatos terjeszkedésen, növekedésen alapul, aminek elsődleges eszköze az erőszak. Idézet „A nagy felejtés” című elméletből: „A totalitárius mezőgazdaság minden életformát alárendel az emberi élelmiszerek kérlelhetetlen, céltudatos termelésének. Az a felfogás jellemző, hogy az egész világra jogot formálhatunk, és minden földből emberi élelmiszert kell kihoznunk. Ez jelentős fölösleget okoz, ami rohamos népességnövekedést és rohamos földrajzi terjeszkedést eredményez. Létszámfölényükkel a totalitárius mezőgazdászok elárasztották a szomszédos területeket, és kiirtottak más kultúrákat és azok életmódját. A mezőgazdasági forradalom nem ezer évvel ezelőtt kezdődött és fejeződött be. Napjainkban is folytatódik, és azok a kulturális doktrínák hajtják előre, amelyek azt sugallják, hogy a föld ellenfél, és le kell győzni. A mezőgazdasági forradalom nem arról szólt, hogy az emberek jobb életmódot találtak. Arról szólt, hogy a több ezer kultúra közül egy kultúra olyan módon kezdett el élni, ami csak exponenciális terjedéssel működött. A civilizáció nem azért terjedt el, mert jó ötlet volt. A civilizáció erőszakkal terjedt. A totalitárius mezőgazdászok exponenciális terjedése mindenki mást kiszorított. Nem forradalom volt; kísérlet volt, ami fékeveszett vonattá vált.”

http://tudatbazis.hu/kiemelt/a-nagy-felejtes

Ez a „civilizáció” nincs figyelemmel a természetre, az erőforrások kiapadására, más kultúrákra. Oktatási, politikai, gazdasági, társadalmi rendszere erőszakos terjeszkedés útján vált uralkodóvá az egész bolygón. Ez a civilizáció pénzben, gazdasági mutatószámokban méri a boldogságot, mert ezt a civilizációt az anyagi javak halmozása, a Föld kizsákmányolása, a technológia örökös fejlesztése, az önös érdekek közösségek fölé helyezése jellemzi. Olyan, mint a folyton éhes kisgömböc, mindent fel akar falni, amíg ki nem pukkan. Pedig érzi a kisgömböc, hogy már nagyon tele van, óriásira duzzadt, tele van fájdalommal, boldogtalan, megcsömörlött, de még mindig falni akar. Amíg még egy morzsa is marad a Földön.

Ebben a civilizációban az ember az anyagban, pénzben, termékekben, csodaautókban, faltól-falig tévében, a legújabb technológiai vívmányokban, luxusutazásokban, luxusesküvőkben, luxuskarácsonyban keresi a boldogságot. De sohasem találja meg. Szenved. Már nem ismeri a mértéket. Valójában a kapcsolódás hiányától szenved. Magányos. Mégis azt hiszi, ha folytatja a falást, azzal elérhet valamit.

 

Persze még mindig vannak olyan kultúrák, amelyek próbálnak szembeszállni a kisgömböccel. Ahogyan például a dakota-lakota-nakota indiánok tették a DAPL olajtársaságokkal szemben. Ellenállásukat ugyan megtörték a mindennél erősebb, hatalmasabb, az egész világot bekebelező nagyvállalati érdekeltségek és az őket kiszolgáló politikai elit, de folytatják harcukat a bíróságokon. Félsiker, de siker, hogy a már majdnem kész olajvezeték folyamatos mérését és figyelését, valamint áprilisi határidővel egy katasztrófaelhárítási terv kidolgozását rendelte el egy szövetségi bíróság, miután Dél-Dakotában kb. 800 köbméter olaj ömlött ki a Keystone XL olajvezetékből.

https://shadowproof.com/2017/12/04/court-orders-monitoring-dakota-access-pipeline-keystone-xl-spill/

Xiuhtezcatl Martinez, az azték fiatal aktivista az Earth Guardians (a Föld védelmezői) csoport vezetőjeként korábban Obamát, majd Trumpot is beperelte, amiért az éghajlatváltozás ellen nem tesz lépéseket az amerikai kormány. A per jelenleg is folyamatban van, amiben a kormány mellett az olajtársaságok is vádlottak. A bíróság a kormány kérése ellenére sem vetette el az ügyet.

Az azték fiatalembernek az ENSZ 2015. jún. 29-i konferenciáján tartott beszédét itt nézhetitek meg:

Dél-Amerikában az utolsó szabad törzsek is igyekeznek szembeszállni a mohó kisgömböccel. Brazíliában egy 2.200 fős törzs íjakkal és most már GPS-szel és kamerákkal veszi fel a harcot az illegális favágók ellen, miután a brazil kormány tétlenül nézi az erdőirtásokat. A kis törzs (Ka’apor) erdőőrséget állított fel saját, 530.000 hektáros területén, és elfoglalja, felgyújtja az illegális favágók traktorjait, kamionjait. Míg az indiánok megkímélik a favágók életét, a favágók már nem így viszonyulnak hozzájuk, így időnként előfordul, hogy megölnek egy-egy bennszülöttet.

https://www.theguardian.com/environment/2015/sep/09/amazon-tribe-protecting-forest-bows-arrows-gps-camera-traps

De nem csak az illegális favágók jelentnek veszélyt az utolsó, érintetlen törzsekre. Nemrégiben aranybányászok öltek meg 10 bennszülöttet, miközben azok tojásokat gyűjtöttek az Amazonas partján. Az aranybányászok azzal hencegtek később, hogy feldarabolták és a folyóba dobták a holttesteket. A világtól elzárt kis törzsek minden igyekezetükkel próbálják megőrizni életmódjukat és kultúrájukat a tolakodó kisgömböc ellen.

https://www.nytimes.com/2017/09/10/world/americas/brazil-amazon-tribe-killings.html

Csak remélhetjük, hogy a bátor népekre előbb-utóbb mind többen figyelünk fel, és követjük a példájukat. Mielőtt túl késő lesz. Persze ehhez felül kell értékelnünk azt a materialista alapú értékrendet, amit jelenleg követünk. Hiszen ha lehetne egy dolgot kívánni egy mesebeli tündértől, a legtöbb ember pénzt, gazdagságot kívánna. Lehetőleg mindjárt milliárdokat. De ha őszintén visszagondolna mindenki az életére, és keresné a legboldogabb pillanatait, azokban biztosan nem szerepel a pénz. Akkor volt a legboldogabb, amikor egy kellemes társaságban órákig elbeszélgethetett, élvezhette a napsütést, szerelmes volt, kirándult, játszott, alkotott. És az alkotásban sohasem a termék, a produktum volt a lényeg, hanem magának az alkotásnak a folyamata. Ahogyan a gyermek is szétszedi újra és újra az építőkockákból, fémépítőből vagy legóból rakott házat, traktort, hogy élvezhesse az alkotást. Ilyen kevés kell a boldogsághoz.

Ha pedig nem követjük a bátor törzsek példáját, és továbbra is a mind több, mind nagyobb, mind szebb, mind gazdagabb, mind gyorsabb stb. célok éltetnek bennünket, akkor a kisgömböc kipukkan.

Bruce H. Lipton, amerikai fejlődésfiziológiai biológus beszél a dakoták ellenállásáról, mint követendő példáról alábbi videóban:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

]]>
http://sevaster.sevaster.hu/egyeb/meddig-falhat-a-kisgomboc/feed/0333
A legtöbb embernek fogalma sincs róla, hogy mi történik http://sevaster.sevaster.hu/egyeb/a-legtobb-embernek-fogalma-sincs-rola-hogy-mi-tortenik/ http://sevaster.sevaster.hu/egyeb/a-legtobb-embernek-fogalma-sincs-rola-hogy-mi-tortenik/#commentsThu, 30 Nov 2017 15:24:03 +0000http://sevaster.sevaster.hu/?p=252 Read More Read More]]>Bár az utóbbi időben néhány dolog arra késztetett, hogy a szemfelnyitogatós, tényfeltáró videók helyett egyre nagyobb arányban olyan videókat feliratozzak és véleményezzek, amelyek a kiutat mutatják ebből a káoszból, most kénytelen vagyok eltérni ettől a tendenciától. Korábban is és most is úgy véltem és vélem, hogy mindennél fontosabb dolog saját magunk megismerése, azaz lehámozni mindazokat a rétegeket, amiket az agymosó média, politika, oktatás, nevelés ránk épített életünk során, és levetve ezt az álcát eljussunk saját lényünk értelméhez, saját forrásunkhoz, ami a világegyetemhez, az egységhez köt bennünket. De vajon amikor büszkén hirdetjük, hogy nem nézünk tévét, nem dőlünk be a médiának, és mégis a közösségi hálókon lógunk, akkor nem éppen egy újabb maszkot öltünk magunkra, és nem éppen a valós megoldások kidolgozása helyett virtuális síkon teszünk csak a változás érdekében?

Azt gondolom, néhányan valóban a tettek mezejére léptek, de ez édeskevés. Van kiút a válságból, van megoldás, hiszen minden kizárólag rajtunk múlik. Mégis van valami, ami a tömeges megvalósítástól visszatartja az embereket. Egy ravasz, kifinomult és leleményes folyamat, ami elindult, ami egyre nagyobb lendületet nyer, miközben észre sem vesszük. Szép lassan oson be életünkbe, válik mindennapjaink részévé. Ez pedig a bővített, virtuális világ, ami a valóságot, a természetes életünket kezdi háttérbe szorítani.

Akik most azt várják, hogy háttérhatalmi tervekkel állok elő, azok csalódni fognak. Igaz, a téma alapján sokan hihetnék ezt, de ez a történet ismét rólunk szól. Mi gerjesztjük a folyamatot, mi leszünk rabjai a technológiának. Ahogy mondani szokás, a pokolba vezető út jószándékkal van kikövezve, így azok, akik a virtuális világunkat,

a Dolgok Internetét, azaz az összes kütyünket egy intelligens hálóhoz kötő rendszert, az 5G rendszert, a mesterséges intelligenciát, a beszélgető robotokat stb. tervezik, maguk is hisznek abban, hogy jót cselekszenek, és az emberiséget szolgálják. De vajon milyen árat fogunk fizetni ezért? Pontosabban fizetünk már most is. Hiszen a legtöbb ötletünk, elképzelésünk a kiútról, a változásról gondolati szinten reked meg, mert képtelenek vagyunk túllépni a közösségi hálókon való véleménykifejtésen, „aktivitáson”. Észre sem vettük, de már a virtuális világ rabjai lettünk. Az én generációm még emlékszik az internet, az okostelefon és a közösségi hálók előtti időkre, amikor szabadidőnk javarészét a friss levegőn, a természetben töltöttük, így van összehasonlítási alapunk, látjuk, hogy merre tart a világ, de a fiatalabb generáció már ebbe a bővített, virtuális világba születik bele, ezt tartja természetesnek. Ahogy Aszimov megírta az Acélbarlangok regényében (Alapítvány és birodalom trilógia), a természettől eltávolodunk, ami számunkra félelmetessé, tőlünk idegenné, sőt, ellenféllé válik.

És akkor most jöjjenek a tények.

Ez itt nem összeesküvés-elmélet.

A lenti videóban főleg a telekommunikációban és a technológiai fejlesztésekben ismert személyiségek szólalnak meg, de államférfiként és a világpolitikát meghatározó személyként Putyin is kifejti röviden a véleményét.

A negyedik ipari forradalom küszöbén állunk, ami minden előző ipari forradalomtól eltérően nem az eszközeinket, technológiánkat fejleszti, hanem főként bennünket, embereket. Az új ipari forradalom digitális, fizikai és biológiai rendszereket fog egyesíteni. Ahhoz, hogy a világot kibernetikus visszacsatolási láncon lehessen működtetni, amire megpróbálnak bennünket is átállítani, egy olyan Big Brother panoptikum rendszerben kell élnünk, ahol folyamatosan adatokat szivárogtatunk ki magunkról.

Ebben a „szép” új világban, az 5G és az AI (Artificial Intelligence, azaz mesterséges intelligencia) korában a távközlési cégek egy globális agyat fognak építeni, aminek gerincét a mobiltelefonjaink fogják többek között képezni. Chema Alonso (https://www.elevenpaths.com/our-team/chema-alonso/index.html), a Telefonica adatbiztonsági főnöke szerint fontos lesz az egész interneten egyelőre széttagoltan fellelhető információkat egyetlen helyen, az ún. nagy agyban tárolni, centralizálni.

Regina Dudan, aki korábban a DARPA (az USA védelmi minisztériumának kutatási részlege) katonai kutatási-fejlesztési ügynökségének volt az igazgatója, majd dolgozott a Google Advanced Technology és Projects részlegén, később a Facebooknál is feladatot kapott, mint a titkos projekteket összefogó 8-as épület vezetője, és a közvetlen internet-agy kapcsolaton dolgozik, ami lehetővé teszi majd, hogy csupán agyhullámaink útján csatlakozzunk a Facebookhoz. 
https://www.theguardian.com/technology/2017/apr/19/facebook-mind-reading-technology-f8
,

Putyin szerint az ember képes lesz bejutni a genetikai kódba, aminek kiszámíthatatlan következményei lehetnek. Megtervezett tulajdonságokkal rendelkező embereket lehet létrehozni, akik lehetnek matekzsenik vagy félelmet, megbánást és fájdalmat nem érző katonák. Az általa vizualizált genetikai forradalom szerinte az atombombánál is veszélyesebb lehet.

A mesterséges intelligencia, amilyen például a Google DeepMind AI fejlesztése, képes legyőzni az emberi elmét. Mind a Microsoft, mind a Facebook kénytelen volt leállítani AI programokat, egyet azért, mert rasszista és gyűlöletkeltő lett, egy másik pedig titkos nyelvet fejlesztett ki, hogy beszélgethessen saját magával. Egy beszélgető robot (chat box) furcsa angol gyorsírást fejlesztett ki. Az AI mégis gyorsan terjed, önmagát fejleszti, saját frissítéseit írja. Egy idő után már a programírók sem tudják követni a logikájukat. Az USA kormánya olyan légi és szárazföldi robotokat, drónokat tervez, amelyek önállóan hoznak döntést a gyilkolásról is. És persze ők is tévedhetnek. Elon Musk pedig azt állítja, hogy csak úgy akadályozhatjuk meg, hogy alárendeltjei legyünk a mesterséges intelligenciának, ha saját agyunkat is annyira fejlesztjük, hogy szimbiotikus kapcsolatba léphessünk vele.

A megfigyelő rendszerek az arcfelismerést már nem is az arc alapján végzik, hiszen a drónok miatt szükségessé vált a fentről történő azonosítás, így a fej, fül, járásmód stb. alapján is bárkit be tudnak azonosítani. Egy DARPA fejlesztés, az ARGUS 368 chip használatával készít felvételeket, és így 1,8 milliárd pixeles videót képes közvetíteni.

http://www.extremetech.com/extreme/146909-darpa-shows-off-1-8-gigapixel-surveillance-drone-can-spot-a-terrorist-from-20000-feet

Akit érdekel, hogyan is működik a fentről, oldalról, minden irányból folytatott megfigyelés, hogyan hoznak döntéseket életek fölött egy központi teremből, annak ajánlom Az élet ára (Eye in the Sky) című filmet Helen Mirren főszereplésével.

Az eldigitalizálódás folyamata észrevétlenül zajlik, pedig elég lenne csak 5-10 évvel ezelőtti időkre visszagondolnunk, amikor legalább otthonunkon és munkahelyünkön kívül a virtuális világból ki tudtunk vonulni, hiszen egy kávézóban, étteremben ülve, vagy kirándulás közben eszünkbe sem jutott, hogy okostelefonunkkal, iPaddel, netán notebookkal kapcsolódjunk a virtuális világhoz, amitől egyre jobban függővé válunk most.

Egyéni szinten még mindig lehetőség van arra, hogy más utat válasszunk, de a folyamat megállításához tömegeknek kell tudatossá válniuk. Mi lenne, ha mindenféle kütyük nélkül tudnánk élvezni a pillanatot, a napsütést, a hóesést, a szép tájakat, a kirándulást? Anélkül, hogy folyton mindenről jelentést akarnánk tenni a virtuális világban.

Vannak, akik valódi hősként próbálnak ebből a folyamatból kitörni, bátran vágnak neki egyedül a tanyasi életnek. Társakat keresnek. Reménytelenül. Mert a potenciális társak ott lógnak a világhálón. Vészesen függővé váltak.
]]>
http://sevaster.sevaster.hu/egyeb/a-legtobb-embernek-fogalma-sincs-rola-hogy-mi-tortenik/feed/1252