sevaster1 http://sevaster.sevaster.hu Minden Mindennel ÖsszefüggSat, 15 Dec 2018 13:49:15 +0000huhourly1https://wordpress.org/?v=5.0.3https://i0.wp.com/sevaster.sevaster.hu/wp-content/uploads/2018/01/cropped-20862199_1451859848185013_459115587_o.jpg?fit=32%2C32sevaster1 http://sevaster.sevaster.hu 3232139377367Beszélgessünk http://sevaster.sevaster.hu/egyeb/beszelgessunk/ http://sevaster.sevaster.hu/egyeb/beszelgessunk/#respondSat, 15 Dec 2018 13:49:15 +0000http://sevaster.sevaster.hu/?p=582 Read More Read More]]>
Eva Sebestyen
A legtöbben úgyis figyelik, hogy mi zajlik az országban. Előre jelzem, hogy itt most nem jobb- és baloldalról van szó, felejtsük el ezt a hamis besorolást, hanem egy népről és egy autokrata hatalomról (ami egyébként világjelenség). Végtelenül sajnálom, hogy a fiatal generációnak ilyen diktatúrában kell felnőniük, egzisztenciájukat megteremteniük, és ezért is foglalkoztat a dolog.

Magam részéről úgy látom, hogy azok, akik még mindig támogatják a kormány politikáját, főleg azért teszik ezt, mert nemzeti kormányt látnak a jelenlegi vezetésben, ami szembeszáll a globalista törekvésekkel, és védi a keresztény értékeket.

Számukra rossz hírem van.

Éppen ez a kormány szolgálja ki a multik érdekeit, éppen ez a kormány az, amelyik nemhogy nem keresztény (ami amúgy számomra nem jelent semmilyen értékelőnyt másokkal szemben), de még a legalapvetőbb emberi értékeket sem veszi tiszteletbe: lop, csal, hazudik, zsarnok.
Talán az ország egy része, főleg azok, akik idősek, akik nem használják az internetet, és csak az ingyenes “királyi” csatornákat nézik, nem is tudják, hogy mi folyik az országban, hiszen a közpénzekből fenntartott tévéadók elhallgatják vagy elferdítik az eseményeket, a jogosan lázongó tömegeket csőcseléknek nevezik. Ezt teszi a kormány a szócsövén keresztül: nyíltan a pofánkba hazudik. Eddigi taktikája az volt, hogy megosszon bennünket, de most a kormánypártiak nagy része is kezd ráeszmélni, hogy becsapták őket. A hatalom azonban nem adja fel. Sorra teszik meg azokat a lépéseket, amiket az ember legfeljebb egy kemény diktatúrában tud elképzelni. Először a média függetlenségét veszik el, aztán a bíróságokét is. Végül rabszolgasorsra kényszerítik az embereket. Mindenféle furfangot eszelnek ki, hogy bármilyen őrült elképzelésüket véghez vigyék.
Több videót is feliratoztam a témáról, és úgy gondoltam mindig is és most is, hogy egyetlen hatalom sem tartható fenn a kiszolgáló rétegek közreműködése nélkül. Mesterien, ravasz módon kifundált rendszerben élünk, ahol szinte mindenkinek részfeladata van a fenntartásában. Főleg azért, mert olyan mértékig csökken le az életszínvonal, hogy a legtöbben nem engedhetik meg maguknak a kilépést. Miből fogja fizetni a csekkjeit, a banki tartozásait? Az életszínvonal csökkenése nem azt jelenti számomra, hogy kevesebb dolgot tud megvenni az ember, hanem azt, hogy a legfontosabb dolgot veszik el tőle: az idejét, és így gyakorlatilag az életét.
A hatalom tisztában van azzal, hogy a tűzzel játszik, miközben a lőporos hordón ül. Az idén több hónapon keresztül kerültek a kezembe olyan fordítási munkák, amelyek megfigyelő rendszerek műszaki leírásáról szóltak, és feltehetően a kormány rendelte meg őket az engem megbízó fordító irodától. Ők készülnek már egy ideje arra, hogy az esetleges lázadásokat elnyomják. A napokban a facebookon közvetített videókon látható volt, hogy a rendőrök kamerázzák a tömeget. Ezek a kamerák több száz méterről is képesek az arcfelismerésre.
Ma pedig ezt olvasom a rendőrségi közleményben: „többen jogellenesen maszkkal, gázálarccal takarják el az arcukat”.
Persze. Vajon miért kell egyeseknek gázálarc? Vagy azt gondolja a karhatalom, hogy az emberek mazochisták, és alig várják, hogy könnygázt kapjanak a pofájukba?
És miért nem lehet maszkot viselni? Hogy a rendőrség tudja használni az arcfelismerő kameráit.
És akkor beszéljünk a rendőrökről. Nem igazán értettem, hogy egy olyan hatalom, amelyiknek billeg a hokedli a talpa alatt, miért nem fizeti meg becsületesen a rendőrjeit. Most úgy gondolom, hogy azért, mert az alacsony béren tartott ember kiszolgáltatatott, nincs tartaléka, nem tudja, holnap miből fizet a boltban.
Egyszóval a nyomor és a kiszolgáltatottság az, ami még ezt a rothadó rendszert egy ideig talán meg fenn tudja tartani. Én azért várom azt a jelenetet, amikor a rendőrök megértik, hogy milyen súlyos szerepük van, és tudni fogják, hogy kinek az oldalán van a helyük.

(A kép Thaiföldön készült)

]]>
http://sevaster.sevaster.hu/egyeb/beszelgessunk/feed/0582
Tényleg futásra születtünk? http://sevaster.sevaster.hu/uncategorized/tenyleg-futasra-szulettunk/ http://sevaster.sevaster.hu/uncategorized/tenyleg-futasra-szulettunk/#respondThu, 29 Nov 2018 15:48:28 +0000http://sevaster.sevaster.hu/?p=565 Read More Read More]]>Alaptermészeténél fogva az ember folyton tökéletesíteni akar mindent, új csúcsokat akar megdönteni, és ez különösen a mai emberre igaz. Vajon mindig így volt? És ha nem, akkor mikor kezdtük el úgy érezni, hogy ami van, az nem jó? Mert a folytonos tökéletesítés vége az lett, hogy nem csak a természettől távolodtunk el, hanem valódi önmagunktól is. Elménket úgy alakítja a külvilág (a nevelés, oktatás, média, tőkeérdek, politika…), mintha az csak egy üres szivacs lenne, ami képes mindent válogatás nélkül magába szívni. Vajon mikor engedtük meg, hogy mások gondolkodjanak helyettünk, mások irányítsák életünket?  Mikor hittük el, hogy felelőtlen módon élhetünk, táplálkozhatunk, hajszolhatjuk magunkat, mert majd az orvosok, a gyógyszerek, csodaszerek, műtétek rendbe tesznek bennünket?

Vajon az ember arra született, hogy napi 8-10 (egyes tervek szerint még több) órában egy helyben robotoljon, üljön a szalagnál vagy az íróasztalnál, hogy aztán élete végéig ennek fizesse az árát, mert tönkrement a dereka, a háta, elhízott, cukros lett, magas vérnyomástól szenved? Komolyan elhisszük, hogy az ember ezért született? Komolyan elhisszük, hogy mindezért az évi két-három heti szabadság kárpótol bennünket? Komolyan elhisszük, hogy majd nyugdíjasként végre élhetünk? Azért élünk, hogy megöregedjünk?

Mi van akkor, ha ennél sokkal nagyobb dolgokra vagyunk képesek? Mind elménkkel, mind testünkkel.

Mindezek a kérdések vetődtek fel bennem, amikor először hallottam egy ma is szabadon élő indián törzsről Christopher McDougall “Futni születtünk” című könyvében.

A rarámuri, másként tarahumara indiánok a spanyol hódítást követően a sík vidékről az észak-mexikói Nyugati-Sierra Madre völgyeibe, hegyoldalaira menekültek, és ma is ott élnek a világ elől rejtőzve.

„A tarahumarák földjén nincs bűnözés, háború vagy lopás. Nincs korrupció, elhízás, drogfüggőség, kapzsiság, feleségverés, gyermekbántalmazás, szívbetegség, magas vérnyomás és környezetszennyezés. Egy tarahumara soha nem lesz cukorbeteg vagy depressziós, még öregedni se tudnak igazán: az ötvenéves tarahumarák gyorsabban futnak, mint a tizenévesek, és nyolcvanéves dédapák képesek hegymenetben maratoni távokat megtenni. A daganatos megbetegedések száma elenyésző. Gazdasági téren is nagyot alkotott a tarahumara géniusz: pénzügyi rendszerük természetben számolja a javakat, italban és kedvességben tartja számon a tartozást. Pénz helyett szívességek és kukoricasörrel teli korsók cserélnek gazdát.”

„Szorgalmasak és őszinték. Egy kutató egészen odáig merészkedett, hogy feltételezte: az igazmondás hosszú nemzedékei után a tarahumarák agya már biokémiailag is alkalmatlan rá, hogy hazugságokat gyártson. És ha kevés lenne az, hogy ők a földgolyó legbarátságosabb, legjókedvűbb emberei, akkor tegyük hozzá, hogy ők a legszívósabbak is.” (idézetek a fenti könyvből)

A spanyol hódítás mészárlásai és a rabszolgaság, később pedig bányászat, erdőirtások, majd a drogkartellek kényszerítették a rendkívül békés népet arra, hogy elrejtőzzenek a világ elől. A mások számára járhatatlan kies Nyugati-Sierra Madre lett az otthonuk. Főleg kukoricát, babot, burgonyát, paradicsomot, édesburgonyát termelnek és esznek, fő italuk az alacsony alkoholtartalmú kukoricasör és a chiamagból készült energiaital. Húst nagyon keveset esznek, étrendjüknek alig 5%-át teszi ki. De ami a lényeg, ezt a kevés húst úgy vadásszák, ahogy valaha a neandervölgyi embert követő Homo Sapiens tette: egyszerűen lefutják a vadat.

Mivel családjaik szétszórtan élnek a völgyekben és a hegyoldalakon, egymás látogatását úgy oldják meg, hogy egy menetben, megállás nélkül 300 kilométereket futnak le két nap alatt.

„Egyedül az ókori spártaiakról feltételezhető, hogy ilyen magas fokú edzettséget értek el”, vélte Dr. Dale Groom az American Heart Journalban. „Ám a spártaikkal ellentétben a tarahumarák szelídek és jóindulatúak, akár a bodhiszattvák: rendkívüli testi erejüket sohasem használják ártó szándékkal, békében élnek”, mondja Dr. Daniel Noveck antropológus a Chicagói Egyetemen.” (idézet a fenti könyvből)

Futni születtünk

Mindezek a tények késztették Christopher McDougall újságírót, hosszútávfutót, hogy a tények alapos kutatása után megírja a “Futni születtünk” könyvet. És „Ki ne olvasná el azt a könyvet, amelyből megtudhatja, hogy egy 64 éves indián nyeri az egyik legnagyobb kihívást jelentő, 100 mérföldes versenyt saját készítésű saruban? Hát még ha az is kiderül, hogyan lett Amerika legjobb női ultrafutója egy unatkozó vízimentőnőből?! Ki ne olvasna el egy új futókönyvet, amikor divat lett mára itthon is a futás, függetlenül attól, hogy a futó fiatal vagy idős, gazdag vagy szegény, vékony vagy testesebb alkatú, ateista vagy hívő, tanult vagy 8 elemis, tanyasi vagy városlakó, jobbra vagy balra politizál.” (Monspart Sarolta, MOB-alelnök, tájékozódási futó világbajnok).

Ha a tarahumarák egészségüket étkezésükön és a „civilizációmentességen” kívül a futásnak köszönhetik, akkor érdemes nekünk is elgondolkodnunk azon, hogy a gyógyszerek és műtétek helyett ne inkább futással szabaduljunk-e meg betegségeinktől, akár a depressziótól is. De vajon jól tesszük-e, ha megint hiszünk a profitéhes sportszergyártóknak? Amikor ott van a két saját lábunk minderre.

A futócipők és a profitéhes tőke

Chistopher McDougall könyve nagyon érdekes tényeket tár fel. A legtöbb futó sportsérülés azóta fordul elő, amióta a lábfej természetes munkáját az alátámasztással ellátott sportcipők próbálják átvenni. Megfigyelték azt is, hogy miért tudnak olyan gyorsan futni a kenyaiak: egyszerűen ők 17 éves korukig nem futnak cipőben, így megtanulnak helyesen futni.

Itt persze ismét az emberi érdekeket semmibe vevő tőke, a profitéhség kerül képbe. Egészen 1972-ig nem igazán voltak komoly láb- és térdsérülések a futók körében, amikor is a Nike modern futócipőt dobott a piacra. Ettől kezdve öltöttek járványos méreteket a láb- és térdsérülések.

Dr. Daniel Lieberman paleoantropológus (Harvard) szerint evolúciós gyökerei vannak a rendszeres futásnak, ami megszabadíthat bennünket a betegségektől. Szerinte anatómiai felépítésünk egyértelműen bizonyítja, hogy az ember a legkitartóbb futó, és hosszú távon képes bármelyik állatot lefutni. De azt is állítja, ha nem létezne futócipő, sokkal többen futnának.

2001-ben a Nike két termékreferense részt vett a Standford Egyetem atlétikai csapatának edzésén. Céljuk az volt, hogy a Nike által szponzorált futóktól visszajelzéseket kapjanak a futócipőről, de azt tapasztalták, hogy a stanfordi futók inkább mezítláb futottak. Vin Linnana, az edző válasza ez volt: „nem elég, hogy gyorsabbak, még a sérülésük is kevesebb”. Szerinte a Nike legjobb cipője is rosszabb, mint a cipő teljes hiánya.

A lényege pedig ez: minél jobban alátámasztották a lábat, annál kevésbé tudott természetesen működni. A futók 65-80%-a sérül le minden évben emiatt. A futósérülésekkel számos sportorvos, professzor, edző stb. foglalkozott, és szinte mind arra a következtetésre jutottak, hogy a futócipők okozzák a sérülések többségét. A nagy cipőgyártóknak feltett kérdéseik megválaszolatlanok maradtak. Mert a profit mindennél fontosabb.

Pedig a probléma magyarázata egyszerű: a láb önkéntelenül szilárd, stabil felületet keres, amikor talajt ér, a puha futócipő pedig éppen ezért nemhogy csökkenti, hanem felerősíti a becsapódás erejét. Emellett a futócipőben a legtöbb futó a sarkára érkezik, szemben a természetes leérkezéssel. Mezítláb vagy vékonytalpú cipőben a futó a lábfej elülső részére érkezik.

Házi készítésű tarahumara szandál 

Az örömfutás

Sokan futnak azért, hogy lefogyjanak, másokkal versenyezzenek, netán pénzhez jussanak eredményeik révén. Pedig a futás önmagában az ember természetéhez tartozhat. Ugyanolyan kedvtelés lehet, mint bármilyen más szórakozás, ráadásul hozzájárulhat ahhoz, hogy megszabaduljunk civilizációs betegségeinktől.

És hogy mennyire jól tud futni az ember, mondhatnánk, valóban futásra született, azt az Utah Egyetem tanulmánya is bebizonyította. Megállapították, hogy 19 éves kortól évről-évre gyorsabb lesz a maratoni futó, és 27 évesen éri el a csúcsot. Ezt követően a teljesítménye elkezd visszaesni, és egy idő után ugyanolyan “lassan” fut, mint 19 évesen. Azt gondolnánk, hogy 8-10 év alatt esik vissza erre a teljesítményre. A valóságban 45 év alatt, tehát 64 éves korában tud úgy futni, ahogyan 19 évesen.

Az ember nem azért nem fut, mert megöregszik, hanem azért öregszik meg, mert nem fut.

Ajánlom Christopher McDougall könyvét, amiből azt is megtudhatjuk, hogy pontosan miért is a legkitartóbb futó az ember a világon, és hogyan lett azzá az evolúció során.

 

]]>
http://sevaster.sevaster.hu/uncategorized/tenyleg-futasra-szulettunk/feed/0565
Épül az Elysium http://sevaster.sevaster.hu/uncategorized/epul-az-elysium/ http://sevaster.sevaster.hu/uncategorized/epul-az-elysium/#respondWed, 21 Nov 2018 08:42:50 +0000http://sevaster.sevaster.hu/?p=556 Read More Read More]]>Bűnben születtél, más sok-sok generáció óta bűnben születsz, és ezt a bűntudatot örökíted évszázadok óta. Mesterien megkomponált bűnszervezet kifinomult és ravasz törvények és jól kiépített karhatalom mögé bújva irányít téged, hogy dolgozz és kielégítsd igényeit, Isten meghamisított írásával bűntudatot kelt benned már azzal, hogy megszülettél, és ez a bűntudat, a magadba vetett hit hiánya késztet arra, hogy sohase lázadj fel, sohase kérdőjelezd meg a mátrix légjogosultságát, és ha valahol lelked mélyén bizonytalanság ébred, akkor társaid ellen irányítsd dühödet. Akár hiszel Istenben, akár nem, akár keresztény vagy akár nem, az elit mindig gondoskodik róla, hogy bűntudatod legyen, bírái ítélkeznek feletted, csakhogy ne feledd, tartozol az uradnak és parancsolódnak.

A közpénzekből tervezett Debreceni elitiskola

A kasztosodás kezdete

Amikor megjelent a központosított hatalom Európában (az állam, aminek megalapítását évről-évre megünnepeljük, és ami eredetileg arra hivatott, hogy az egy területen élő népe(ke)t összefogja, irányítsa, a területet védje, gazdasági, politikai és egyéb stratégiákat állapítson meg, amit a közigazgatás és a karhatalom útján juttat érvényre), gyakorlatilag azonnal elindult a kasztosodás. Kastélyokban, palotákban élő, magukat szolgahaddal körülvevő királyok, császárok, fejedelmek uralták és sarcolták a földeken vagy kézművesként dolgozó tömegeket Európa-szerte. Az állam főként jogok áruba bocsátásából tartotta el magát (pl. vám és sójövedelem, a pénzverés és a posta bevétele), míg az egyház tized formájában szedte az adót.

Ebben a kasztrendszerben mindig is fontos volt az uralkodóház kedvében járni, a tűz közelében lenni. A nemesek és földesurak rangjuknak, birtokaiknak köszönhetően szintén élvezhették a társadalmi hierarchia előnyeit. A jobbágyok a földesúri szolgáltatások részeként terményük kilencedét fizették be adó gyanánt (miután persze leadták az egyháznak a tizedet, az államnak pedig a kapuadót, a hadiadót, a megye számára a háziadót), és munkajáradékot, azaz robotot is kötelesek voltak teljesíteni. Alkalmanként ajándékokat kellett adnia földesurának. Valljuk be, kiválóan működött ez a rendszer, hiszen nagy tömegek dolgoztak keményen, és munkájuk gyümölcsét jelentős részben arathatta le néhány család, a dologtalan urak.

Fegyelemre nevelés

Józan ésszel belegondolva felvetődik a kérdés: hogyan tudtak egy hatalmas tömeget rávenni arra, hogy alázattal, ellentmondás nélkül, kemény munkával élje le egész életét, és soha meg se kérdőjelezze, hogy a feljebbvaló milyen jogon veszi el tőle munkájának gyümölcsét.

A bűntudatban tartás mellett erre is kiváló eszköz volt a Biblia: „Adjátok meg azért mindenkinek, a mivel tartoztok: a kinek az adóval, az adót; a kinek a vámmal, a vámot; a kinek a félelemmel, a félelmet; a kinek a tisztességgel, a tisztességet.” (Pál levele a rómabeliekhez 13,7.)

Dolgozz és adózz! Azoknak, akik sohasem dolgoznak és sohasem adóznak. Ők az uraid és parancsolóid. Tőlük kérj engedélyt, ha bármit szeretnél csinálni, akárcsak házasodni. Hajtsd meg előttük a fejedet, mert elhiszed, hogy ők okosabbak, te pedig örökké tudatlan gyermek maradsz. Ha rosszat teszel, jön a büntetés.

Örülj, ha odadobják a koncot, már annak is örülj, ha egyáltalán dolgozhatsz, akár csak közmunkában, éhbérért, hogy ők luxusrepülővel utazhassanak a te pénzeden. Eszedbe ne jusson megkérdőjelezni, hogy joguk van-e erre. Ők eddig is ezt tették, és ezután is így fognak tenni.

Hitegetés

Fontos, hogy a reményt sohase add fel, és bízz mindig a jobb életben. Már pici gyerekként elhitették veled, hogy a bátor mindig nyer a végén, nekivág a szegény parasztfiú a nagyvilágnak szerencsét próbálni, a király pedig megjutalmazza: „Neked adom lányomat s fele királyságomat.” (Hoppá, mintha ilyesmi mostanában is történt volna!).

No persze ez csak egy-egy embernek adatik meg. A lényeg az, hogy legyen mindig remény. Ezért kell lottóznod is, és egy életen át készülhetsz gondolataidban a jólétre, de a végén csak a jobblétre számíthatsz.

A tudás privilégium

A tudás megszerzése mindig is veszélyes eszköz volt, az elit ezért folyton arra törekszik, hogy meghúzza a megszerezhető ismeretek határvonalait. Voltak idők, amikor az alattvalónak tilos volt írni-olvasni megtanulnia. A tudatlanságban tartásnak ma már ennél sokkal rafináltabb eszközei vannak, például a televízió a figyelmedet a saját életedről másokéra terelő szappanoperáival, a meghamisított hírekkel. De ott van az iskola is, ahol fölösleges információkat tömnek a fejedbe, no persze ott egyúttal azt is megtanítják neked, hogy sohasem rendelkezhetsz a saját időddel.

Pedig a tudás hatalom. Ezt ők nagyon jól tudják, így saját körük számára maximálisan biztosítják a megfelelő minőségű oktatást. Természetesen a te pénzedből. De már nem csodálkozol semmin, mert megszoktad, ők pedig egyre gátlástalanabbak. Szemed sem rebben, amikor azt olvasod, hogy közpénzekből, 3,2 milliárd forintért elitiskolát építenek, ahol óvodás kortól érettségig járhatnak az uralkodók gyerekei. Szemed sem rebben, hogy 45 millió forint a tandíj erre az időre, ha tehát egy családból két gyerek jár oda, akkor az évi tandíj 6 millió forint, hónapokra lebontva fél millió forint, és ebben nincs benne az étkeztetés. Miközben az átlagkereset (állítólag) havi 200 ezer körül van.

Már nem kérdőjelezel meg semmit, csak dolgozol, és már abban sem reménykedsz, hogy gyermekeidnek vagy unokáidnak jobb lesz. Mert ők, az elit uralkodók már mindent bebetonoztak maguknak. Feneketlen bendőjüknek semmi sem elég, és látványos, mérhetetlen gazdagodásukat nem tudják és már nem is akarják leplezni.

Az Elysium épül. És te oda nem léphetsz be.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

]]>
http://sevaster.sevaster.hu/uncategorized/epul-az-elysium/feed/0556
Zárt (?) osztály http://sevaster.sevaster.hu/uncategorized/zart-osztaly/ http://sevaster.sevaster.hu/uncategorized/zart-osztaly/#respondWed, 21 Nov 2018 08:03:38 +0000http://sevaster.sevaster.hu/?p=529 Read More Read More]]>

Sokan talán nem is emlékeznek a Száll a kakukk fészkére filmre, vagy nem látták, mert túl fiatalok voltak akkor, vagy még meg sem születtek (1975-ben készült Jack Nicholson főszereplésével).

Nos, az a helyzet, hogy ez valójában nem egy film, hanem az élet dokumentálása művészi eszközökkel. A film alapjául szolgáló regényt Ken Kesey írta, aki indián gyökereinek köszönhetően talán jobban rálátott a társadalmi berendezkedésünk visszásságaira. Arra, hogy gyakorlatilag valamennyien egy, a szabad akaratunktól megfosztó elmegyógyintézetben ülünk. Ken Kesey a magát süketnémának tettető indián szereplő szemszögében meséli el a történetet könyvében, és mivel a filmben áthelyeződött a hangsúly a lázadó McMurphey-re, Ken Kesey sohasem nézte meg a filmet. Ettől függetlenül a film kiváló társadalomkritika. A könyv pedig egyenesen remekmű.

A REND VÉGREHAJTÓI

Természetesen az elmegyógyintézet igazgatója az úr, de a végrehajtó, a rend megvalósítója a gyakorlatban Ratched főnővér, nevezzük őt Főnéninek, és a mellette dolgozó ápolók, biztonsági emberek. Ebben az intézményben szigorú rend uralkodik, a szabályok betartása mindenkire nézve kötelező, és azok nem lehetnek egyénre szabottak. A többség el is fogadja őket, hiszen már rég átestek az agymosáson, napi rendszerességgel kapják gyógyszereiket, hogy nyugodtak és békések legyenek, elfogadjanak mindent úgy, ahogy van. Sohasem szabad emlékezniük arra, hogy kik is ők valójában, miért születtek erre a Földre, milyen egyéni céljaik, vágyaik vannak. Elméjüket a felsőbb hatalom és a beléjük diktált drogok uralják. Olyannyira hisznek ebben a rendben, hogy többségük valójában önként veti magát alá.

A Főnéni a társadalmi rendet szolgálja, hisz abban, hogy ő jót cselekszik, és bár minden megnyilvánulása rideg és érzelemnélküli, látszólag ésszerű és logikus. Szükség van a rendre. És másra nincs is szükség.

Egyedül a rend a fontos. Az ember, az egyéni szabadság semmit sem számít. A Főnéni, aki a „betegek” érdekeit szolgálja, nem látja meg az egyéni fájdalmakat, vágyakat, még az általa választott zenét is olyan hangerőre állítja, hogy mindenki hallja, még a majdnem süket is. Könyörtelenül hajtja végre a vezetőség által írt szabályzatot. Persze a Főnéni kiválóan végzi a dolgát. Remek munkaerő, nélküle nem működhet az intézet. És nem működhet az intézet a Főnéni alá rendelt kisegítők nélkül sem. Ők pontosan tudják, hogy mire van szüksége a páciensnek.

Arra, hogy sohase higgyék el magukról, hogy önmagukról gondoskodni képes felnőttek, akik felsőbb irányítás nélkül felelős döntéseket tudnának hozni. Mindig rettegniük kell a megtorlástól, ahogy a gyereknek, ha csínyt követ el. Tisztában kell lenniük azzal, hogy engedély nélkül semmit sem tehetnek, és ezt az engedélyt mindig a Főnénitől kell kérniük, aki vagy megadja, vagy nem adja meg az áhított engedélyt. De inkább nem adja meg. Mert a páciensnek éreznie kell, hogy ez itt nem egy önkiszolgáló rendszer, nem kívánságműsor. Majd a Főnéni megmondja, hogy mire van szüksége.

De nem csak kiválóan hajtja végre a Főnéni a felsőbb irányítás utasításait, remek érzéke van ahhoz is, hogyan lehet bárkit érzelmileg sarokba szorítani, megalázni, sakkban tartani úgy, hogy közben rendszeres gyűléseket tart, ahol bárki elmondhatja problémáit. Sőt, el KELL mondania. Hogy ne lehessenek titkai, és a Főnéni megtalálhassa és kihasználhassa gyenge pontjait.

A LÁZADÓ

A börtönből áthozott, magát őrültnek színlelő McMurphy, azaz a Lázadó ösztönösen szembeszegül az intézmény szigorú szabályaival, hiszen ő kívülről érkezik, jobban rálát a valóságra. Meglátja mindenkiben az embert, meglátja az egyéni problémák mögött meghúzódó okokat. Egyedül a Lázadónak sikerül az anyja befolyása alatt álló félénk és dadogó Billt kigyógyítani a dadogásból, amikor bevezeti a valós, felszabadult életbe.

A Lázadó nem fogadja el a szabályokat, nem veszi be a gyógyszereit. Ő élni akar. Valós életet. No persze a mélyen lappangó vágyak a Lázadó hatására lassan feltörnek az emberekből, akik kezdik megérteni, hogy nekik jogaik vannak. A Lázadó felvillantja előttük egy sokkal jobb világ reményeit, lehetőségeit.

AZ ELHALLGATTATOTT VÉLEMÉNY

Noha a filmben ez nem derül ki, a csöndben figyelő Serteperte Főnök, azaz a magát süketnémának tettető félvér indián remekül érzékeli a valóságot, de keserű tapasztalatai arra kényszerítik, hogy véleményét megtartsa magának. Élénken él benne apja emléke, akit elkapott a gépszíj, bedarált a rendszer. Nem lát más kiutat, mint csöndben meghúzódni.

Persze a hasonló vélemények általában előbb-utóbb egymásra találnak. Így a Lázadó és Serteperte Főnök is, akik gyakorlatilag összeesküvők lesznek a társadalmi rendszer, akarom mondani az elmegyógyintézet ellen. A kérdés már csak az, hogy mit tehetnek ők, egyedül. Nincs más, mint kimenekülni onnan, jó messzire. Csak a módját kell kitalálniuk.

A KÖZAKARAT ÉRVÉNYESÜLÉSE

A Lázadó felébreszt valamilyen mélyen lappangó dolgot a „betegekben”, az életösztönt, a vágyat valami másra, vágyat arra, hogy megszabaduljanak a megkötöttségektől. A közösség szeretne változtatni a szokásokon. Egyszerűen csak szeretnének egy kupameccset megnézni, és szavazást kérnek, hogy bekapcsolhassák a tévét. A közakarat azonban nem érvényesülhet, hiszen a Főnéni, a rend szigorú őre mindent elkövet a szabályzat betartása érdekében, és úgy csűri-csavarja a dolgokat, hogy mindig ő és az általa képviselt rendszer győzzön. Ugye ismerős helyzet?

MEGTORLÁS

Amikor cigaretta a tét a kártyában, és a Lázadó nyer legtöbbször, a Főnéni úgy dönt, hogy ő fogja kiosztani a cigarettát ezentúl a „betegek érdekében”. Cheswick, az egyik beteg, hiába követeli a saját cigarettáját, a saját jogait, nem jár neki. A Főnéni, azaz a rendszer dönti el, hogy ki mikor mit kaphat.

Cheswick kiakad: „Nem vagyok már gyerek, nem vagyok már taknyos kölyök.”

Amikor jogait követeli, közbelépnek a pribékek. A büntetés nem marad el. No persze az ápolók, akik végrehajtják a büntetést, mindvégig hisznek abban, hogy jót cselekszenek. A rendet fenn kell tartani, bármilyen áron.

A Lázadó nyilvánvalóan komoly veszélyt jelent a társadalom, azaz az elmegyógyintézet számára, ezért ő is megkapja „méltó büntetését”, homloklebeny-műtéttel gyakorlatilag élő zombivá teszik. Barátja, Serteperte Főnök ekkor dönti el, hogy többé nem lesz foglya ennek a rendszernek. De nem hagyhatja ott ilyen állapotban a barátját…

Valójában a kalitka ajtaja mindvégig nyitva volt.

]]>
http://sevaster.sevaster.hu/uncategorized/zart-osztaly/feed/0529
Az oktatás jövőjének építése http://sevaster.sevaster.hu/uncategorized/az-oktatas-jovojenek-epitese/ http://sevaster.sevaster.hu/uncategorized/az-oktatas-jovojenek-epitese/#respondSat, 07 Jul 2018 09:16:08 +0000http://sevaster.sevaster.hu/?p=504 Read More Read More]]>A „Sokféle intelligencia létezik” feliratozásomra számos reakció érkezett. (Lásd: https://www.facebook.com/sevaster1/videos/1112455005560743/) A legtöbben egyetértettek azzal, hogy a jelenlegi iskolarendszer tekintélyelvű, a tehetséges, de egyes képességeket illetően hátrányosabb helyzetű gyermekeket sok megalázás éri, akikből valójában frusztrált felnőtt lesz. Iskolarendszerünk a nagy mozgásigényű gyermekeket iskolapadba kényszeríti, holott már tudjuk, hogy a sok ülésnek nagyon sok káros egészségügyi hatása van, és már azt is tudjuk, hogy a gyermek alvásigényét a korai kelés miatt nem tudjuk kielégíteni, ami ismét súlyos károkat okoz. A gyermekek napi alvásigénye 6 és 12 év közötti korban 9-11 óra, a 14-17 éves kamaszok alvásigénye 8-10 óra, de egyes gyerekeknél ez 11 óra is lehet. Mondjuk ki az igazat: az iskola nem sokkal különb a börtönnél, azzal a különbséggel, hogy senkinek sem ártó, fiatal nemzedéket ítélünk arra, hogy egy intézménybe, osztályba bezárva órákon keresztül egy személyre figyeljenek, kövessék utasításait, és ha ezt nem teszik meg, jöhet a büntetés. Gyermekeinket osztályozzák, minősítik, fegyelmezik azzal a céllal, hogy törvénykövető, engedelmes állampolgárokká, a gazdasági és politikai elit gyárait, intézményeit kiszolgáló alattvalókká neveljék.
Alexander Sutherland Neill

Hasonló következtetésre jutott a skót pedagógus, Alexander Sutherland Neill is, aki úgy gondolta, hogy a jelenlegi társadalom nem megfelelően működik, mert minden területen, a politikában, gazdaságban, jogban stb. megnyilvánuló uralomvágy az alapja, pedig az egyéni szabadságra, az emberi egyenlőségre és a közösségi önigazgatásra kellene építenie. Neill nem hitt a felülről irányított fegyelemben, az erőszakos nevelésben, és gyermekkori élményeinek hatására feleségével együtt létrehozta a Summerhill iskolát 1921-ben, ahol nem kötelező az órák látogatása, a gyerekek igény szerint játszhatnak a hatalmas kertben, tekintve, hogy a játékot ugyanolyan hasznos tevékenységnek tekintik, mint az órák látogatását. Minden gyerek a tanárok segítségével maga állítja össze, hogy mit szeretne tanulni. Az iskolát egy olyan tanár-diák önkormányzat működteti, ahol mindenkinek, tanárnak és diáknak egyaránt egy-egy szavazata van a szabályok kialakításában. Az önkormányzat hetente ülésezik, döntéseik pedig mindenkire (tanárra és diákra) nézve érvényesek. Az intézmény, ahogy a weboldaluk írja, inkább egy család vagy törzs, nem pedig iskola, ami a bajtársiasság, a nevetés és a valódi érzelmek színhelye. http://www.summerhillschool.co.uk

Az iskola az 1960-as években lett világhírű, és a szabad nevelés példáját számos iskola követte, és ma már több mint 100 olyan iskola működik a világon, ami a Summerhill elveit követi. A Summerhill iskolát jelenleg Neill lánya, Zoë Readhead vezeti.

Természetesen az angol kormányzat nem jó szemmel nézte a gyerekek szabad akaratára épülő iskolát, és a 90-es években évente ellenőrizte az iskolát, kereste az okot, hogy bezárathassa. Végül 1999-ben kényszeríteni akarták az iskolát, hogy vezesse be a kötelező óralátogatást. Mivel az iskola vezetősége nem volt erre hajlandó, a média erős figyelme alatt 2000-ben perre került sor. A legfőbb királyi bíróság által lefolytatott három napos eljáráson szinte minden akkori diák részt vett, végül az oktatási minisztérium kapitulált, és kiegyezést ajánlott, mert – mint kiderült – a kormány jogtalanul helyezte az intézményt egy titkos TBW listára (To Be Watched), ezért is ellenőrizték olyan gyakran az iskolát. Azóta Summerhill törvényileg a legvédettebb iskola Angliában, egy olyan egyedi felügyeleti eljárás alá esik, amelyben a gyerekek szavának súlya van, és még az oktatásügyi kormányügynökségnek is figyelembe kell vennie a gyerekek véleményét döntései meghozatala előtt.

Az iskola alapítója, Neill a mai iskolarendszerben alkalmazott büntetést, félelemkeltest és a büntetéssel való fenyegetést haszontalannak és károsnak, sőt, egyenesen bűnnek nevezte. Elveiről és az általa alapított iskoláról könyvet is írt, ami magyarul a Summerhill – A pedagógia csendes forradalma címen jelent meg. Könyvében leírja az is, hogy a szabad gyermek, aki önmaga sorsa felett dönthet, sokkal kiegyensúlyozottabb, boldogabb, gyermekibb életet élhet, és felnőttkorában nem fogja neurózis kínozni a gyermekkorban átélt élmények miatt.

Az iskoláról 2008-ban a BBC játékfilmet késztett (rövid leírás és link a film megtekintéséhez: http://www.foti-peter.hu/Summerhill-Drama.html )

Végül pedig annyit, hogy a kötelező óralátogatás nélküli iskola eredményei semmivel sem rosszabbak, sőt, az országos átlagnál még némileg jobbak is, de az iskola alapítóját idézve még fontosabb, „hogy inkább kerüljön ki az iskolából egy boldog utcaseprő, mint egy idegbajos miniszterelnök.”

]]>
http://sevaster.sevaster.hu/uncategorized/az-oktatas-jovojenek-epitese/feed/0504
Irány a hülyék paradicsomába, avagy inkább kezdjünk el gondolkodni? http://sevaster.sevaster.hu/pol/hulyek-paradicsoma/ http://sevaster.sevaster.hu/pol/hulyek-paradicsoma/#commentsFri, 29 Jun 2018 14:09:28 +0000http://sevaster.sevaster.hu/?p=479 Read More Read More]]>Minden közösség csak úgy tud jól működni, ha tagjai boldogok, és „senkit nem hagynak az árok szélén”. A munkaképes, egészséges ember nem csak saját magáról gondoskodik, hanem azokról is, akik még vagy már eltartásra szorulnak. Mert gyerekek, betegek vagy öregek. Ez így van (lenne) rendjén.

Az „egy mindenkiért és mindenki egyért” elv helyett azonban a „nemzet nincs az egyénért, hanem az egyén van a nemzetért, akarom mondani a politikai-gazdasági elitért” elv működik, ahol az egyén bármikor feláldozható a politikai-gazdasági elit saját önös céljaiért.

Hosszasan lehetne vitatkozni azon, hogy mikor és hol rontotta el az emberiség. Az ember társas lény, de alkatánál fogva leginkább kisközösségben tud élni és dolgozni, amelyben mindenki mindenkit ismer, felelősséget vállalnak egymásért, közösen oldják meg feladataikat, problémáikat. A történelem folyamán azonban a kisközösségek megbuktak, létrejött az állam, azaz a központosított hatalom, így a jóhiszemű átlagemberből alattvaló lett, a pszichopaták pedig felkapaszkodtak a felsőbb polcokra. A karhatalom sohasem az átlagembert szolgálja, aki naívan azt hiszi, hogy adójából őt szolgálják, hanem a hatalommániások uralmát, akár vérontás árán is. A hatalmon levő pszichopaták pedig nagyon jól tudják, hogyan lehet a jónépet kordában tartani. A hajbókoló sajtó segítsége révén apró-cseprő ügyeikkel, botrányaikkal, már-már közfelháborodást keltő aljasságaikkal, látszólagos egymás elleni harcukkal (ne higgye senki, hogy egyik párt a másik párt ellen harcol) terelik el a figyelmet birodalmuk egyre merészebb erősítéséről. Csak a gondolkodó ember látja, hogy mennyire nyílik az a bizonyos olló. És itt már nem a gazdasági ollóról van szó, hanem az egymás feletti uralomról, éppen az átlagember által a legfelsőbb polcra feltolt elit teljhatalmáról és az átlagemberekből lett, egyre mélyebbre süllyedő rabszolgahadról.

De vajon az átlagember miért nem veszi ezt észre? Egyes kutatók szerint az átlagos IQ szint, ha lassan is, de folyamatosan csökken, amit főként a technológiának tudnak be.

http://www.euronews.com/2017/12/29/the-iq-of-europeans-is-dropping-due-to-technology-say-researchers

Ugyanakkor az intelligenciaszint csökkenése annak is köszönhető, hogy egyre nagyobb a központosítás, egyre erősebb az irányítás “fentről”, így az “alattvalóknak” egyre kevesebbet kell gondolkodniuk a közösséget érintő problémák megoldásában. Ráadásul a rohamos technológiai fejlődés megkívánja a szakmákon belüli egyre szerteágazóbb szakosodást, aminek a következménye az, hogy az embernek, mint a társadalom kifinomult és bonyolult gépezetében egy apró alkatrésznek már alig van rálátása a dolgok teljességére, más szakterületekre, így kénytelen magát rábízni egy felsőbb irányításra. Nem kell már annyit gondolkodnia azon, hogyan oldja meg például a gyermeknevelést, a kötelezővé tett óvodában, majd az iskolában megoldják ezt a szakemberek. A beteg öregek pedig mehetnek az otthonba (ha egyáltalán elérik az egyre jobban kitolt nyugdíjkorhatárt). Az állam nagy kegyesen átvesz minden ilyen „nyűgös” problémát. Az alattvalónak pedig semmi más dolga nincs, mit élnie saját életét, építenie saját karrierjét, beépülni apró alkatrészként a fogyasztáson alapuló, a gazdasági-politikai elit számára egyre nagyobb extraprofitot termelő gépezetbe.

A mai ember számára nem csak a problémákat oldják meg odafönt, hanem a megerőltető gondolkodástól is megszabadítják a politikai demagógia, az oktatás, a tévé, a sajtó, az internet révén. Megmondják számára, hogy mi a helyes, hogyan kell élnie, kiket kell szeretnie, és kiket kell gyűlölnie, mit szabad fogyasztania, és mit nem lehet. Alázatosan elhiszi, hogy szétihatja a máját, szenesre dohányozhatja tüdejét, hájassá zabálhatja magát cukros ételekkel, de egy erősen stresszes helyzetben akár egyetlen alkalommal elszívni egy kis füvet halálos vétek. Mert valójában ő örökké egy kisgyermek marad, akinek a mindenható politikai atyuska megmondja, hogy mit szabad, és mit nem.

És nem elég, hogy a folyamatot, a gondolkodás megerőltető feladatától való megszabadulást elősegíti a média, de vannak vámszedői is, akik az emberi gyarlóságot, a csökkenő intelligenciaszintet meglovagolva próbálnak mind nagyobb haszonra szert tenni. A gondolkodás súlyos terhétől megszabaduló emberek pedig boldogan lájkolják a fake oldalakon terjesztett hamis híreket, néha abban a reményben, hogy megnyernek egy csodaszép konyhabútort vagy egy thaiföldi nyaralást, vagy – ami még rosszabb – saját keserves életükért valakit bűnbakká tehetnek. Elég csak körülnézni a közösségi oldalakon, és láthatjuk, mire bukik az átlagember. Nem a tartalomra, nem a kultúrára, hanem mások szenvedésére, kudarcára, balesetekre, celebek félresiklásaira, a nyolcvanadik fogyókúra receptre. Mert az „én” lett a fontos az elidegenedés folyamatában, ahol egymás segítése, megértése, a koldus felemelése a porból, a kudarcot vallott ember vigasztalása a “gyengeség” jelzője.

Hát itt tartunk? A nem gondolkodó ember hagyja, hogy alattvaló legyen, egyes „gondolkodók” pedig kihasználják őket? Ember embernek farkasa lett? Semmi sem lehet olyan fontos, mint a profit?

Egyszóval az átlagember egyszerű fogyóeszközzé vált. És nincs is azzal gond, ha a parasztokat kiütik a sakktábláról, amíg nem jelentkeznek a gazdasági problémák, a munkaerőhiány. Mindjárt fontosak lesznek még az eltartottak, a gyerekek és az öregek is. Meg is jön az utasítás fentről, hogy a nő szüljön gyereket, mert az a feladata, az öreg pedig keljen fel a fotelból, menjen vissza dolgozni. Nem számít az egyén élete, csak a nemzet sorsa. Pontosabban az uralkodó elit jövője.

 

No persze ilyenkor mindig lehet bűnbakot találni. Mindig el lehet terelni a valós problémákról, a pökhendi, harácsoló politikusokról, a közpénzekből helikopterező, vadászó és meggazdagodó milliárdosokról. Keményen és határozottan kell persze ilyenkor az asztalra csapnia a fennhéjázó elitnek, hogy a jó alattvaló lássa, urai és parancsolói teszik a dolgukat, megvédi őt.

„Ne szülj rabot, te szűz!”, mondhatnám.

De nem írtam volna meg ezt a blogbejegyzést, ha nem lenne kiút ebből a helyzetből. Nem is olyan körülményes kiút. Az „alattvaló” tömeg hihetetlen erővel és hatalommal rendelkezik. Az átlagembernek nincs más dolga, mint egyszerűen elkezdeni hinni önmagában.  Amint megérti, hogy nincs szüksége a felső irányításra, a parancsuralomra, hanem elkezdi élni saját életét, hite és becsülete szerint, akkor előbb vagy utóbb, de talán előbb, a harácsoló, fennhéjázó elit, aki éppen belőle, a munkájából él, minden jogosultságát, minden hatalmát elveszti, és ott marad meztelenül, minden hatalmától megfosztva, mert többé nincs rá szükség. Az „alattvaló” elkezd önálló életet élni, önállóan cselekedni. Saját maga neveli saját gyermekeit, gondoskodik az öreg nemzedékről, közösségén belül megoldja a helyileg jelentkező problémákat, segít másoknak és másoktól segítséget kér, és többé nem várja, hogy alamizsnát, koncot vessen oda neki az egykori „uralkodója”, aki valójában nem más, mint a nép szolgája. Kezdetben csak apró lépések szükségesek, amihez persze újra be kell vetni a gondolkodást, nem véve tudomást a kamuoldalakon és állami propaganda oldalakon terjesztett ál- és rémhírekről, a politikusok egyre vakmerőbb és képtelenebb hazugságairól, az uszításokról. Talán a gondolkodás egyszer csak elkezd terjedni, mint valami fertőzés, és fejéhez kap a kilakoltatásban résztvevő, ajtót beverő rendőr is, a súlyos büntetéseket kiszabó hivatalnok, az adóvégrehajtó, egyszóval mindenki, aki a dolgozó, alkotó emberek vérét haláluk napjáig szívó szűk pszichopata réteget szolgálja. A kulcs a kezünkben van.

Hallgassátok meg néhány ember véleményét arról, hogy miért is kell és lehet a kezünkbe venni saját sorsunk irányítását.

]]>
http://sevaster.sevaster.hu/pol/hulyek-paradicsoma/feed/1479
Neofeudalizmus – a családok szétverése http://sevaster.sevaster.hu/pol/neofeudalizmus-a-csaladok-szetverese/ http://sevaster.sevaster.hu/pol/neofeudalizmus-a-csaladok-szetverese/#commentsTue, 06 Mar 2018 18:31:30 +0000http://sevaster.sevaster.hu/?p=432 Read More Read More]]>A lakota tiyospaye

Valahol azt olvastam egyszer, hogy az ember természeténél fogva csak kis közösségekben képes jól és boldogan élni. A kis közösségben élő emberek nagyobb felelősséget vállalnak egymásért, így soha senkit „nem hagynak az árok szélén”. Akik régóta követnek, tudják, hogy hódolója vagyok az indián, azon belül főleg a lakota kultúrának, így velük szeretnék egy nagyon fontos témát elindítani. A szűk családon kívül létezett náluk az ún. tiyospaye, azaz a nagycsalád, rokonság, azonban ez nem egészen volt azonos a mi civilizációnkban értelmezett rokonsággal. A tiyospaye szerint egy gyereknek sok anyja és apja volt, mert a szülőanya leánytestvérei szintén anyjának számítottak, ugyanígy a szülőapa fiútestvérei szintén apjának számítottak. Így is hívták őket: ina (anya) és ate (apa). A megszólításukhoz híven ezeknek az apáknak és anyáknak ugyanolyan felelősségük volt a gyermek iránt, mint a valódi szülőknek. A tiyospayébe tartozó gyerekek, szülők, nagynénik, nagybácsik, nagyszülők az “én” szót szinte nem is használták, mert minden döntésüket közösségük érdekében, egymás igényeit, sőt, az elkövetkező hét generációt figyelembe véve hozták.

Lakota család 1904-ből (azaz már a rezervátumi időkből)
Lakota család 1904-ből (azaz már a rezervátumi időkből)

A széteső család

Miért is olyan fontos ezt napjainkban megemlíteni? Fölösleges becsuknunk a szemünket, egyértelmű, hogy a család, mint a legkisebb közösség a társadalmon belül, szétesőben van. Világjelenségről van szó, de most maradjunk kis hazánknál.
Megszületésünk pillanatától fogva egy „mátrix” veszi át elménk és életünk fölött az irányítást. A gyermekeket egyre korábban ragadják el a szüleiktől, most már három éves koruktól kötelező az óvoda, így a társadalom már pici korukban megkezdheti “átalakításukat” saját, pontosabban a nagyvállalatok igényeinek megfelelően, megkezdheti az “egyengyerek” gyártását egy „egyenéletre”, „egyenmunkára”. A szülőkkel pedig elhitetik, hogy mindez a gyermek érdekében történik, mondván, hogy korán elkezdhet a közösséghez alkalmazkodni. A gyerekeket, akiknek ebben a korban még játék útján kellene megtapasztalniuk a világot és a természetet szerető családi körben, rabokként iskolapadba kényszerítik, azt is megtanítják nekik az oktatási intézményekben, hogy egymást versenytársaknak tekintsék, örökké versenyezzenek. És azt is beléjük verik, hogy csak annyit érnek, amilyen osztályzatot, pontszámot kapnak az órákon, a sportban. Építik és erősítik az egójukat. Rajtuk kívül mindenki más konkurencia. Gyakorlatilag elrabolják őket szüleiktől, hiszen a szülőknek már alig van lehetőségük, sőt idejük arra, hogy saját gyermekük nevelésébe beleszóljanak. És hogy a szülők is könnyen belemenjenek ebbe, a fogyasztói társadalom áldozatává teszik őket, apa-anya egyformán arra kényszerül, hogy dolgozzon, és megkeresse a pénzt az egyre nagyobb lakásra, egyre szebb autóra, a sok kütyüre, nyaralásra stb. Így még “jól” is jön, hogy megszabadulhat a gyermeknevelés terhétől. A média, a reklámok folyamatosan azt sulykolják beléjük, hogy mindezeket megérdemlik, ezek járnak nekik. No persze a beépített elavulás is besegít abba, hogy az emberek mindig újabb és újabb tárgyak megvásárlására kényszerüljenek. Mire nagyjából megszerzik azt, amit szükségesnek találnak a “boldog” élethez, szinte észre sem veszik, de felnőtt a gyerek, otthagyja a hitelekből épült szülői házat, és kirepül a nagy életbe. Aztán a gyerek belekerül ugyanabba a taposómalomba, mint amilyenbe előtte a szülei.
Csakhogy az igények egyre nőnek. Még drágább autó, még jobb ruhák, még jobb kütyük, okostelefonok, okoskütyük, drága sportfelszerelések, luxusutazások kellenek, amit a bérek nem tudnak már fedezni. Ezért olyan munkát kell keresni, amiért magasabb bért fizetnek, ha ez netán kicsit távol esik az otthontól, akár külföldön lehetséges, akkor oda kell menni. No persze a teljes igazság kedvéért hozzá kell tenni azt a sok-sok esetet is, amikor például devizahitel miatti eladósodás kényszeríti hazánkfiát otthona elhagyására, vagy amikor a méltatlanul alacsony bérek már csak vegetálásra elegendők itthon.
Akárhogyan is nézzük, a családok szétesésének folyamatát a nagyvállalatok profitéhsége és az őket kiszolgáló politikai elit, végül pedig a nekik hajbókoló szolgahad táplálja. És természetesen nem hagyhatjuk figyelmen kívül a nagyvállalati tőke és a politikai elit által irányított médiát sem. De pontosítsunk talán: a nagyvállalati tőke és a politikai elit már rég nem két külön dolog. Már nem egymást szolgálják, már rég összeforrtak. A tőke irányítja az országot.

Megosztás, gyűlöletszítás

A nagy hajszában egyre többen elfáradnak, és felkapják a fejüket. Mi folyik itt? Miért kell egyre többet dolgozniuk, miközben a telhetetlen újgazdag politikai elit fénysebességgel gyarapodik és gazdagszik? Úgy érzik, tenniük kell valamit.
A nagytőkés politikai elit pedig felismeri az elégedetlenséget. Először félelmet kelt a tömegekben, aztán védelmet kínál, mindig újabb és újabb ellenséggel szemben, eljátssza a szerető és gondoskodó atyuskát. Megkeresi a legelesettebb, legkiszolgáltatottabb, ugyanakkor jelentős rétegeket, alamizsnát, koncot dob oda nekik, hogy maga mellé állítsa őket, ezzel viszont a társadalom többi rétegével szembe állítsa őket. Szomorú is, hogy a konccal meg lehet venni tömegeket, de ők már olyan kiszolgáltatott helyzetben vannak, hogy a túlélésük érdekében még azt is elfogadják.
Tévedés ne essék: a politikai elit fogalmába nem csak a mindenkori politikai hatalom, a kormánypárt tartozik. A létrán felfelé kapaszkodó, látványosan meggazdagodó, a politikai hatalom megszerzéséért gátlástalan harcot küzdő valamennyi tőkés-politikus ebbe a kategóriába tartozik. Legyen a kormánypárt(ok)ról szó, legyen az ellenzékről, korántsem viszolyognak attól, hogy a legaljasabb módon álhíreket gyártva egymás ellen uszítsanak. Számukra a politikai program nem a megoldások felkínálásából áll, hanem egymás szapulásából. Plakátokon, tévéműsorokban, interjúkban, újságcikkekben, Facebookon, Twitteren sértegetik egymást, olyanok, mint a homokozóban játszó kisgyerekek. Eközben elhitetik velünk, hogy van baloldal, van jobboldal. Pedig ahogy a bölcs öreg indián megmondta, mindkét szárny ugyanahhoz a madárhoz tartozik. A nagytőkéhez.
A hatalomért folytatott harcukkal ezek a tőkés-politikusok továbbbomlasztják a családokat, mert a családtagok is egyre gyakrabban fordulnak egymással szembe, amikor nem ugyanazon párt mellett foglalnak állást. A munkaköri légkör is egyre romlik, hiszen ki erre, ki arra, ki a baloldalra, ki a jobboldalra, ki a kormánypártra, ki az ellenzékre fogad. És lehet gyűlölni vagy nem gyűlölni külföldi személyeket, szervezeteket is. Lényeg az, hogy a nép ne ismerje fel, mindezek hazugságok, elterelő hadműveletek, aljas módszerek a megosztásukra, a családok szétverésére a tőkés-politikai elitnek a hatalom, a földek, vállalati érdekeltségek, zsíros megbízások megszerzéséért folytatott küzdelmében.
Mindeközben észrevétlenül alakul ki egy modernkori feudalista-kapitalista rendszer, amiben a tőkés-politikus-nagybirtokos földjein napszámosok dolgoznak jobbágyként, gyáraikban pedig éhbérért robotolnak a most már nem röghöz, hanem morzsákhoz kötött biorobotok.
Magyarország olcsó munkaerőpiaccá vált.

A politikai irányítás feladata

És most ismét megemlíteném a lakota kultúrát, pontosabban Ülő Bikát és Őrült Lovat, akik hajlandók voltak mindenükről lemondani azért, hogy a nép vezetői lehessenek. Ott ugyanis abból válhatott jó vezető, aki saját érdekeiről lemondott a közösség javai érdekében. Nos, valójában ez lenne a mai politikus szerepe is. A társadalom, ami jócskán túlnőtt a kisközösségeken, amelyekben az ember jól tudna élni, csak úgy maradhat fenn, ha a közös célok, ügyek szervezésére közös képviselőket bíznak meg. Azaz a nép az úr, a politikus az alázatos szolga. A miniszter a minister latin jelentése alapján szolgát, segédet jelent.
Talán el kellene felejtenünk ezt az ostoba megosztási játékot, pártoskodást. Nincsenek baloldaliak, jobboldaliak, balliberálisok, kommunisták stb. Csak emberek vannak. És minden embernek, minden pártnak csak egy célja lehet: szervezni egy társadalom, egy nagy közösség közös feladatait a nép megbízása alapján és szakértők iránymutatásai szerint a nép boldogsága és jóléte érdekében. Pártirányítás helyett egy közös, szakértői kormányra van szükség, aminek tagjai nem az egyéni meggazdagodást tűzik ki célul, hanem a nép jólétéért dolgoznak.

Ha mindez álomnak is tűnik, azért volt már példa ilyen vezetőre José Mujica, Uruguay korábbi elnökének személyében, aki az ország elnökeként a fizetése 90%-át jótékony célokra fordította, feleségével 45 négyzetméteres bádogtetős házában élt tovább, öreg autóját használta, a tengerparti elnöki rezidenciát pedig eladta 2,7 millió dollárért, amiből mezőgazdasági iskolát fejlesztett, mert tisztában volt azzal, hogy ő a nép szolgálója.

Mindenkinek el kellene gondolkodnia azon, hogy vajon kinek és miért az érdeke az, hogy tízmillió darabra osszák fel az országot, hogy mindenki mindenkiben ellenséget keressen, lásson és találjon, csupán azért, mert a másiknak más a világnézete, más a vallása, más a szeme színe, vagy mákos bejgli helyett diós bejglit szeret.

 

]]>
http://sevaster.sevaster.hu/pol/neofeudalizmus-a-csaladok-szetverese/feed/5432
Az elme hatása az anyagra http://sevaster.sevaster.hu/parapszichologia/az-elme-hatasa-az-anyagra/ http://sevaster.sevaster.hu/parapszichologia/az-elme-hatasa-az-anyagra/#commentsSat, 10 Feb 2018 09:06:17 +0000http://sevaster.sevaster.hu/?p=407 Read More Read More]]>Civilizációnk, a nyugati kultúra talán egyik legnagyobb csapdája az, hogy túlságosan megragadtunk az anyagi világban, és csupán azt vagyunk hajlandóak elfogadni és elhinni, ami kézzel fogható, vagy amit a tudomány statisztikailag, számokkal, elméletekkel igazolt, még ha saját tapasztalataink is emlékeztetnek rá időnként, hogy a fizikai valóságon túl létezik egy nem megfogható, nem megmagyarázható jelenség, egy láthatatlan szál elménk és a valóság között, ami összekapcsol bennünket egymással és a mindenséggel.

Talán sokan kerültek olykor már szinte megmagyarázhatatlan helyzetbe, amikor hirtelen eszükbe jutott egy rég nem látott dolog, és az mintegy varázscsapásra megjelent előttük. Vajon előre látták, hogy mi fog történni? Vagy netán befolyásolták gondolatukkal azt, hogy mi történjen?

J. B. Rhine biológus és felesége, Luisa az 1930-as években folytatott telepátiával és megérzéssel kapcsolatos kísérleteket, hogy továbbfejlessze Frederic Myers pszichológus (Duke Egyetem) elméletét a hatodik érzékről. Tudományukat parapszichológiának nevezték el. Tanulmányaik során többek speciális kártyákat és dobókockákat használtak, és azt vizsgálták, hogy az emberi elme képes-e előrelátni vagy még inkább befolyásolni az eredményeket.

A 70-es években aztán Helmut Schmidt fizikus véletlen számgenerátort (RNG) tervezett meg. Megállapította, hogy amikor a kísérletekben résztvevők mentálisan próbáltak hatni az RNG-re, annak teljesítménye a résztvevők szándékának megfelelően elhajlott. A kísérleti személy gombnyomással tippelt arra, hogy melyik lámpa gyullad ki a következő pillanatban.

Később a Princeton Egyetem tervezési anomáliákat (engineering anomalies) kutató laboratóriumának kísérlete igazolta Schmidt eredményeit. A résztvevők itt is képesek voltak szándékaiknak megfelelően rávenni az RNG-t magas vagy alacsony számértékek generálására.

 

 

A Noetic Tudományos Intézet (Institute of Noetic Sciencies – IONS), amerikai nonprofit parapszichológiai kutatóintézet, amelynek társalapítója Edgar Mitchell asztronauta, nem csak a korábbi eredményeket igazolta, hanem azt is, hogy a mentális állapot változásai és a megosztott, közös érzelmek szintén befolyásolják az RNG-k eredményeit.

A Roger D. Nelson tudós irányítása alatt álló Globális Tudatosság Projekt, az 1997-ben alapított nemzetközi laboratóriumi együttműködés célja a globális tudatosság és a fizikai rendszerek közötti kölcsönhatások vizsgálata. Ebből a célból véletlenszám-generátorokból nemzetközi hálózatot hozott létre, Nelson pedig megállapította, hogy a globális események, (9/11, választások, természeti katasztrófák stb.) összefüggésben vannak a hálózat statisztikai változásaival.

John Hagelin, ismert kvantumfizikus (korábban a CERN kutatója, jelenleg a transzcendentális meditáció (TM) mozgalom vezetője az USA-ban, valamint a Maharishi Menedzsment Egyetem elnöke) irányítása alatt tudósok végeztek társadalmi tanulmányt. Céljuk az volt, hogy bebizonyítsák, meditáció útján képesek befolyásolni az eseményeket, csökkenteni a bűncselekmények számát. 1993. nyarán 82 országból kb. 4000 ember gyűlt össze Washingtonban, és hat héten keresztül napi hat órán keresztül folytattak transzcendentális meditációt. A rendőrségtől beszerzett adatok szerint a brutális gyilkosságok száma kb. 20%-kal csökkent a TM kísérlet alatt a korábbi, majd a későbbi időszakhoz képest. A transzcendentális meditációt először Indiában 1975-ben, majd szerte a világon Maharishi Mahesh Jógi, indiai származású spirituális tanító kezdte tanítani.

http://www.worldpeacegroup.org/washington_crime_prevention_full_article.html

 

Egyelőre rejtély, hogy miként mennek végbe változások a folyamatokban az elme hatására, de a tanulmányok egyre inkább azt igazolják, hogy amerre a szándék és figyelem irányul, arra áramlik a rend titokzatos módon. A tudatosság és a fizikai világ között alapvető összefüggés létezik.

Víz manipulálása agyhullámokkal:

 

 

Az elme hatása az anyagra (a Noetic Tudományos Intézet videója magyar felirattal)

]]>
http://sevaster.sevaster.hu/parapszichologia/az-elme-hatasa-az-anyagra/feed/1407
Fékevesztett vadak: Az internet és a közösségi hálók http://sevaster.sevaster.hu/egyeb/fekevesztett-vadak-az-internet-es-a-kozossegi-halok/ http://sevaster.sevaster.hu/egyeb/fekevesztett-vadak-az-internet-es-a-kozossegi-halok/#respondTue, 16 Jan 2018 13:13:15 +0000http://sevaster.sevaster.hu/?p=364 Read More Read More]]> 

Az igazán nagy változás életünkben talán az internet elterjedésével kezdődött. Egyszerre kitágult a világ, szinte bármilyen információ elérhető vált számunkra. Szakfordítóként valóban jó barátom a Google, hiszen a technika rohamos, egyre gyorsuló fejlődése új és új fogalmak, kifejezések kitalálásával és használatával jár. Ma már el sem tudnám képzelni munkámat internetes segítség nélkül, mondjuk egy vasútépítési vagy metróépítési projekt vagy egy orvostechnikai eszköz fordításában, amihez komoly segítséget nyújtanak a szakoldalak. De…

Közben rohamosan terjednek a blogok, híroldalak, webáruházak, mellettük pedig a közösségi hálók. Valljuk be, rátapadtunk a virtuális világra, a valós élet mára másodlagos lett, szerepe egyre eltörpül. A virtuális világban mondunk véleményt, keresünk barátokat, társakat, tudakozódunk, rendelünk meg árucikkeket, szerveződünk. Sokaknak a reggeli kávé megfőzése mellett első lépése, hogy megnézze, van-e üzenete, ki mit osztott meg a közösségi hálókon, miközben talán azt sem veszi észre, hogy süt a nap vagy esik az eső.

A modernkori emberiségnek kétféle élete volt: az internet előtti élet és az internet utáni élet. Valaha, nem is olyan régen a gyerekek csapatokba verődve játszottak, labdáztak, bicikliztek, programokat szerveztek. A felnőttek színházba, moziba jártak, kirándultak, sportoltak, társasági összejöveteleket szerveztek. De mára az egész világ saját otthonukba vonult, már ki sem kell mozdulniuk. A nagyon súlyos, káros következményeket a közösségi hálók kitalálói végig sem gondolták előre, bár valós céljuk tényleg az volt, hogy függővé tegyék az egyre növekvő felhasználótábort a domapinlöketekkel, amiket akkor kapunk, amikor bejegyzéseinket lájkolják, megosztják. De addig etették a vadat, amíg az el nem szabadult, fékevesztetté nem vált.

Chamath Palihapitiky, a Facebook volt ügyvezető elnöke szerint is nagyon rossz a helyzet, amiből nehéz lesz kiutat találni, sőt, kifejezetten bűntudata van. Szerinte „olyan világban élünk most, ahol könnyű összekeverni az igazságot a népszerűséggel.” Hogy ez mennyire igaz, gondoljunk csak a népszerű oldalakra, akár hivatalos, kormányzati oldalakra. Bármit el lehet hitetni a tömegekkel, és minél többen követik az oldalt, minél több a lájk, annál hihetőbbé válik bármilyen hazugság vagy féligazság.  Akinek pénze is van, reklámokkal, hirdetésekkel szintén bárkit meggyőzhet saját vélt igazságáról. Valójában elmondhatjuk, hogy akinek a kezében van a média, a hatalom és a pénz, azé az igazság.

 

Az internet világában komoly üzleti lehetőségek is rejlenek, amiket mind több csaló igyekszik kiaknázni. Egyes blogbejegyzések mellett megjelenő reklámok, amelyek egyre undorítóbb formát öltenek, elárulják, hogy ezeknek a bloggereknek nem a valós hír terjesztése a céljuk, hanem a reklámbevételeik növelése. Ugyanakkor könnyen lebuktathatók. Elég, ha a figyelmes olvasó utána olvas a hírnek, a neveknek. A Google-ban jól működik a képkereső is, ami gyakran mutatja meg, hogy a cikkben felhasznált kép egészen más környezetben készült. Jellemzően ilyen figyelemfelkeltő kezdőszavakat használnak: Borzalom! Szörnyűséges! Hihetetlen! Meghökkentő! Döbbenetes!

Ezek az oldalak olyan szempontból is károsak, hogy a társadalom számára fontos információk félig hamis előadásával lejáratják a társadalmat jobbítani akarókat és azok elméleteit. Az alábbi képen látható blog például nem létező orvosokról beszél. Jobb oldalon pedig jól láthatók az undorító, pénzt hozó reklámok.

 

A hangzatos szavakat megfigyelhetjük a bulvárszintre lesüllyedt közmédiában is, ami nevetséges szóhasználata mellett az emberiséget érintő fontos, közcélokat szolgáló események helyett egyre gyakrabban a celebek szokásairól, ruházatáról, hajviseletéről, egymás közötti viszonyaikról, személyes dolgaikról számolnak be a vezető hírekben.

És persze ne feledkezzünk meg azokról a YouTube sztárokról sem, akik sokmilliós bevételük érdekében érzéktelenül, gátlásoktól mentesen bármire képesek, ahogy Logan Paul vlogger, aki a japán öngyilkosok erdejébe, az Aokigahara erdőbe látogatva egy fán függő öngyilkos holttestről készült videót töltött fel az oldalára, pillanatok alatt többmilliós nézetséget hozva. A videót természetesen le kellett vennie az igen jelentős közfelháborodás miatt, de bocsánatkérő videóját pár nap alatt szintén kb. 42 millióan nézték meg, ami feltehetően újabb nagyon komoly bevételt hozott neki.

 

Fel kell végre ismernünk, hogy agyprogramozás áldozatai lettünk, fel lettünk áldozva a profit oltárán, mert ezt még a közösségi hálók korábbi vezetői is beismerik. A Facebook, a többi közösségi háló és a weboldalak összefonódása mára a karaktergyilkosságokat is lehetővé tette a hamis hírekkel vagy féligazságokkal egy olyan felgyorsult virtuális világban, ahol az emberek mind nagyobb figyelemre, elismerésre vágynak perceken belül, amiért képesek vélt vagy felnagyított sérelmeikre hivatkozva, akár ismert személyek nevének felhasználásával, sőt, megbecstelenítésével saját magukra felhívni a figyelmet. A virtuális világ személytelen, nem látjuk szemtől-szemben a hírek áldozatait, csak önmagunkat látjuk. Önmagunkat, aki kicsi gyerekkora óta versenyre lett kényszerítve egy osztályozós és pontozós oktatási rendszerben, a munkahelyen, a sportban, és most lehetőséget kaptunk arra, hogy gyorsan, hatékonyan kapjunk elismerést lájkok, szívescskék, hozzászólások, egyetértések formájában. Már nem az a fontos, hogy környezetünkkel szerettessük meg magunkat, hanem számunkra ismeretlen személyek tömegével.

 

A fentiek ellenére úgy gondolom, hogy mint minden más esetben, itt is a mértéktartás a fontos. Nem ellenségünk az internet, és nem ellenségünk a Facebook. Meg kell tanulnunk helyesen használni. Alapvetően fontos utána olvasni a gyanús, szenzációhajhász híreknek, és kétkedéssel fogadni mindent, amiről nem tudunk 100%-ban meggyőződni. Tartozunk ennyivel embertársainknak, akiket a média a profit, vagy a mindenkori politikai elit a hatalom oltárán éppen feláldozni készül.

 

Jó hír továbbá, hogy Zuckerberg bejelentette, felveszik a harcot az álhírek terjesztése és a lájkvadász megosztások ellen. Várjuk az eredményeket.

A Facebook volt vezetőinek nyilatkozata a közösségi hálókról:

 

]]>
http://sevaster.sevaster.hu/egyeb/fekevesztett-vadak-az-internet-es-a-kozossegi-halok/feed/0364
Meddig falhat a kisgömböc? http://sevaster.sevaster.hu/egyeb/meddig-falhat-a-kisgomboc/ http://sevaster.sevaster.hu/egyeb/meddig-falhat-a-kisgomboc/#respondWed, 27 Dec 2017 15:19:57 +0000http://sevaster.sevaster.hu/?p=333 Read More Read More]]>Az emberiség történelme nem velünk, nem a mi civilizációnkkal kezdődött. Ősi, gazdag tudással rendelkező, a természettel összhangban álló, fenntartható gazdálkodást folytató kultúrák léteztek a világ minden részén, akik ismerték az elvet: csak annyit vehetsz el a természettől, amennyit visszaadsz neki.

Aztán kialakult egy kultúra, ami ezt az ősi tudást elfelejtve az örök növekedésre, fejlődésre helyezte a hangsúlyt, és minden más kultúrát kiszorított, hiszen a többi kultúrától eltérően éppen az a jellemzője, hogy a folyamatos terjeszkedésen, növekedésen alapul, aminek elsődleges eszköze az erőszak. Idézet „A nagy felejtés” című elméletből: „A totalitárius mezőgazdaság minden életformát alárendel az emberi élelmiszerek kérlelhetetlen, céltudatos termelésének. Az a felfogás jellemző, hogy az egész világra jogot formálhatunk, és minden földből emberi élelmiszert kell kihoznunk. Ez jelentős fölösleget okoz, ami rohamos népességnövekedést és rohamos földrajzi terjeszkedést eredményez. Létszámfölényükkel a totalitárius mezőgazdászok elárasztották a szomszédos területeket, és kiirtottak más kultúrákat és azok életmódját. A mezőgazdasági forradalom nem ezer évvel ezelőtt kezdődött és fejeződött be. Napjainkban is folytatódik, és azok a kulturális doktrínák hajtják előre, amelyek azt sugallják, hogy a föld ellenfél, és le kell győzni. A mezőgazdasági forradalom nem arról szólt, hogy az emberek jobb életmódot találtak. Arról szólt, hogy a több ezer kultúra közül egy kultúra olyan módon kezdett el élni, ami csak exponenciális terjedéssel működött. A civilizáció nem azért terjedt el, mert jó ötlet volt. A civilizáció erőszakkal terjedt. A totalitárius mezőgazdászok exponenciális terjedése mindenki mást kiszorított. Nem forradalom volt; kísérlet volt, ami fékeveszett vonattá vált.”

http://tudatbazis.hu/kiemelt/a-nagy-felejtes

Ez a „civilizáció” nincs figyelemmel a természetre, az erőforrások kiapadására, más kultúrákra. Oktatási, politikai, gazdasági, társadalmi rendszere erőszakos terjeszkedés útján vált uralkodóvá az egész bolygón. Ez a civilizáció pénzben, gazdasági mutatószámokban méri a boldogságot, mert ezt a civilizációt az anyagi javak halmozása, a Föld kizsákmányolása, a technológia örökös fejlesztése, az önös érdekek közösségek fölé helyezése jellemzi. Olyan, mint a folyton éhes kisgömböc, mindent fel akar falni, amíg ki nem pukkan. Pedig érzi a kisgömböc, hogy már nagyon tele van, óriásira duzzadt, tele van fájdalommal, boldogtalan, megcsömörlött, de még mindig falni akar. Amíg még egy morzsa is marad a Földön.

Ebben a civilizációban az ember az anyagban, pénzben, termékekben, csodaautókban, faltól-falig tévében, a legújabb technológiai vívmányokban, luxusutazásokban, luxusesküvőkben, luxuskarácsonyban keresi a boldogságot. De sohasem találja meg. Szenved. Már nem ismeri a mértéket. Valójában a kapcsolódás hiányától szenved. Magányos. Mégis azt hiszi, ha folytatja a falást, azzal elérhet valamit.

 

Persze még mindig vannak olyan kultúrák, amelyek próbálnak szembeszállni a kisgömböccel. Ahogyan például a dakota-lakota-nakota indiánok tették a DAPL olajtársaságokkal szemben. Ellenállásukat ugyan megtörték a mindennél erősebb, hatalmasabb, az egész világot bekebelező nagyvállalati érdekeltségek és az őket kiszolgáló politikai elit, de folytatják harcukat a bíróságokon. Félsiker, de siker, hogy a már majdnem kész olajvezeték folyamatos mérését és figyelését, valamint áprilisi határidővel egy katasztrófaelhárítási terv kidolgozását rendelte el egy szövetségi bíróság, miután Dél-Dakotában kb. 800 köbméter olaj ömlött ki a Keystone XL olajvezetékből.

https://shadowproof.com/2017/12/04/court-orders-monitoring-dakota-access-pipeline-keystone-xl-spill/

Xiuhtezcatl Martinez, az azték fiatal aktivista az Earth Guardians (a Föld védelmezői) csoport vezetőjeként korábban Obamát, majd Trumpot is beperelte, amiért az éghajlatváltozás ellen nem tesz lépéseket az amerikai kormány. A per jelenleg is folyamatban van, amiben a kormány mellett az olajtársaságok is vádlottak. A bíróság a kormány kérése ellenére sem vetette el az ügyet.

Az azték fiatalembernek az ENSZ 2015. jún. 29-i konferenciáján tartott beszédét itt nézhetitek meg:

Dél-Amerikában az utolsó szabad törzsek is igyekeznek szembeszállni a mohó kisgömböccel. Brazíliában egy 2.200 fős törzs íjakkal és most már GPS-szel és kamerákkal veszi fel a harcot az illegális favágók ellen, miután a brazil kormány tétlenül nézi az erdőirtásokat. A kis törzs (Ka’apor) erdőőrséget állított fel saját, 530.000 hektáros területén, és elfoglalja, felgyújtja az illegális favágók traktorjait, kamionjait. Míg az indiánok megkímélik a favágók életét, a favágók már nem így viszonyulnak hozzájuk, így időnként előfordul, hogy megölnek egy-egy bennszülöttet.

https://www.theguardian.com/environment/2015/sep/09/amazon-tribe-protecting-forest-bows-arrows-gps-camera-traps

De nem csak az illegális favágók jelentnek veszélyt az utolsó, érintetlen törzsekre. Nemrégiben aranybányászok öltek meg 10 bennszülöttet, miközben azok tojásokat gyűjtöttek az Amazonas partján. Az aranybányászok azzal hencegtek később, hogy feldarabolták és a folyóba dobták a holttesteket. A világtól elzárt kis törzsek minden igyekezetükkel próbálják megőrizni életmódjukat és kultúrájukat a tolakodó kisgömböc ellen.

https://www.nytimes.com/2017/09/10/world/americas/brazil-amazon-tribe-killings.html

Csak remélhetjük, hogy a bátor népekre előbb-utóbb mind többen figyelünk fel, és követjük a példájukat. Mielőtt túl késő lesz. Persze ehhez felül kell értékelnünk azt a materialista alapú értékrendet, amit jelenleg követünk. Hiszen ha lehetne egy dolgot kívánni egy mesebeli tündértől, a legtöbb ember pénzt, gazdagságot kívánna. Lehetőleg mindjárt milliárdokat. De ha őszintén visszagondolna mindenki az életére, és keresné a legboldogabb pillanatait, azokban biztosan nem szerepel a pénz. Akkor volt a legboldogabb, amikor egy kellemes társaságban órákig elbeszélgethetett, élvezhette a napsütést, szerelmes volt, kirándult, játszott, alkotott. És az alkotásban sohasem a termék, a produktum volt a lényeg, hanem magának az alkotásnak a folyamata. Ahogyan a gyermek is szétszedi újra és újra az építőkockákból, fémépítőből vagy legóból rakott házat, traktort, hogy élvezhesse az alkotást. Ilyen kevés kell a boldogsághoz.

Ha pedig nem követjük a bátor törzsek példáját, és továbbra is a mind több, mind nagyobb, mind szebb, mind gazdagabb, mind gyorsabb stb. célok éltetnek bennünket, akkor a kisgömböc kipukkan.

Bruce H. Lipton, amerikai fejlődésfiziológiai biológus beszél a dakoták ellenállásáról, mint követendő példáról alábbi videóban:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

]]>
http://sevaster.sevaster.hu/egyeb/meddig-falhat-a-kisgomboc/feed/0333