Meddig falhat a kisgömböc?

Meddig falhat a kisgömböc?

Az emberiség történelme nem velünk, nem a mi civilizációnkkal kezdődött. Ősi, gazdag tudással rendelkező, a természettel összhangban álló, fenntartható gazdálkodást folytató kultúrák léteztek a világ minden részén, akik ismerték az elvet: csak annyit vehetsz el a természettől, amennyit visszaadsz neki.

Aztán kialakult egy kultúra, ami ezt az ősi tudást elfelejtve az örök növekedésre, fejlődésre helyezte a hangsúlyt, és minden más kultúrát kiszorított, hiszen a többi kultúrától eltérően éppen az a jellemzője, hogy a folyamatos terjeszkedésen, növekedésen alapul, aminek elsődleges eszköze az erőszak. Idézet „A nagy felejtés” című elméletből: „A totalitárius mezőgazdaság minden életformát alárendel az emberi élelmiszerek kérlelhetetlen, céltudatos termelésének. Az a felfogás jellemző, hogy az egész világra jogot formálhatunk, és minden földből emberi élelmiszert kell kihoznunk. Ez jelentős fölösleget okoz, ami rohamos népességnövekedést és rohamos földrajzi terjeszkedést eredményez. Létszámfölényükkel a totalitárius mezőgazdászok elárasztották a szomszédos területeket, és kiirtottak más kultúrákat és azok életmódját. A mezőgazdasági forradalom nem ezer évvel ezelőtt kezdődött és fejeződött be. Napjainkban is folytatódik, és azok a kulturális doktrínák hajtják előre, amelyek azt sugallják, hogy a föld ellenfél, és le kell győzni. A mezőgazdasági forradalom nem arról szólt, hogy az emberek jobb életmódot találtak. Arról szólt, hogy a több ezer kultúra közül egy kultúra olyan módon kezdett el élni, ami csak exponenciális terjedéssel működött. A civilizáció nem azért terjedt el, mert jó ötlet volt. A civilizáció erőszakkal terjedt. A totalitárius mezőgazdászok exponenciális terjedése mindenki mást kiszorított. Nem forradalom volt; kísérlet volt, ami fékeveszett vonattá vált.”

http://tudatbazis.hu/kiemelt/a-nagy-felejtes

Ez a „civilizáció” nincs figyelemmel a természetre, az erőforrások kiapadására, más kultúrákra. Oktatási, politikai, gazdasági, társadalmi rendszere erőszakos terjeszkedés útján vált uralkodóvá az egész bolygón. Ez a civilizáció pénzben, gazdasági mutatószámokban méri a boldogságot, mert ezt a civilizációt az anyagi javak halmozása, a Föld kizsákmányolása, a technológia örökös fejlesztése, az önös érdekek közösségek fölé helyezése jellemzi. Olyan, mint a folyton éhes kisgömböc, mindent fel akar falni, amíg ki nem pukkan. Pedig érzi a kisgömböc, hogy már nagyon tele van, óriásira duzzadt, tele van fájdalommal, boldogtalan, megcsömörlött, de még mindig falni akar. Amíg még egy morzsa is marad a Földön.

Ebben a civilizációban az ember az anyagban, pénzben, termékekben, csodaautókban, faltól-falig tévében, a legújabb technológiai vívmányokban, luxusutazásokban, luxusesküvőkben, luxuskarácsonyban keresi a boldogságot. De sohasem találja meg. Szenved. Már nem ismeri a mértéket. Valójában a kapcsolódás hiányától szenved. Magányos. Mégis azt hiszi, ha folytatja a falást, azzal elérhet valamit.

 

Persze még mindig vannak olyan kultúrák, amelyek próbálnak szembeszállni a kisgömböccel. Ahogyan például a dakota-lakota-nakota indiánok tették a DAPL olajtársaságokkal szemben. Ellenállásukat ugyan megtörték a mindennél erősebb, hatalmasabb, az egész világot bekebelező nagyvállalati érdekeltségek és az őket kiszolgáló politikai elit, de folytatják harcukat a bíróságokon. Félsiker, de siker, hogy a már majdnem kész olajvezeték folyamatos mérését és figyelését, valamint áprilisi határidővel egy katasztrófaelhárítási terv kidolgozását rendelte el egy szövetségi bíróság, miután Dél-Dakotában kb. 800 köbméter olaj ömlött ki a Keystone XL olajvezetékből.

https://shadowproof.com/2017/12/04/court-orders-monitoring-dakota-access-pipeline-keystone-xl-spill/

Xiuhtezcatl Martinez, az azték fiatal aktivista az Earth Guardians (a Föld védelmezői) csoport vezetőjeként korábban Obamát, majd Trumpot is beperelte, amiért az éghajlatváltozás ellen nem tesz lépéseket az amerikai kormány. A per jelenleg is folyamatban van, amiben a kormány mellett az olajtársaságok is vádlottak. A bíróság a kormány kérése ellenére sem vetette el az ügyet.

Az azték fiatalembernek az ENSZ 2015. jún. 29-i konferenciáján tartott beszédét itt nézhetitek meg:

Dél-Amerikában az utolsó szabad törzsek is igyekeznek szembeszállni a mohó kisgömböccel. Brazíliában egy 2.200 fős törzs íjakkal és most már GPS-szel és kamerákkal veszi fel a harcot az illegális favágók ellen, miután a brazil kormány tétlenül nézi az erdőirtásokat. A kis törzs (Ka’apor) erdőőrséget állított fel saját, 530.000 hektáros területén, és elfoglalja, felgyújtja az illegális favágók traktorjait, kamionjait. Míg az indiánok megkímélik a favágók életét, a favágók már nem így viszonyulnak hozzájuk, így időnként előfordul, hogy megölnek egy-egy bennszülöttet.

https://www.theguardian.com/environment/2015/sep/09/amazon-tribe-protecting-forest-bows-arrows-gps-camera-traps

De nem csak az illegális favágók jelentnek veszélyt az utolsó, érintetlen törzsekre. Nemrégiben aranybányászok öltek meg 10 bennszülöttet, miközben azok tojásokat gyűjtöttek az Amazonas partján. Az aranybányászok azzal hencegtek később, hogy feldarabolták és a folyóba dobták a holttesteket. A világtól elzárt kis törzsek minden igyekezetükkel próbálják megőrizni életmódjukat és kultúrájukat a tolakodó kisgömböc ellen.

https://www.nytimes.com/2017/09/10/world/americas/brazil-amazon-tribe-killings.html

Csak remélhetjük, hogy a bátor népekre előbb-utóbb mind többen figyelünk fel, és követjük a példájukat. Mielőtt túl késő lesz. Persze ehhez felül kell értékelnünk azt a materialista alapú értékrendet, amit jelenleg követünk. Hiszen ha lehetne egy dolgot kívánni egy mesebeli tündértől, a legtöbb ember pénzt, gazdagságot kívánna. Lehetőleg mindjárt milliárdokat. De ha őszintén visszagondolna mindenki az életére, és keresné a legboldogabb pillanatait, azokban biztosan nem szerepel a pénz. Akkor volt a legboldogabb, amikor egy kellemes társaságban órákig elbeszélgethetett, élvezhette a napsütést, szerelmes volt, kirándult, játszott, alkotott. És az alkotásban sohasem a termék, a produktum volt a lényeg, hanem magának az alkotásnak a folyamata. Ahogyan a gyermek is szétszedi újra és újra az építőkockákból, fémépítőből vagy legóból rakott házat, traktort, hogy élvezhesse az alkotást. Ilyen kevés kell a boldogsághoz.

Ha pedig nem követjük a bátor törzsek példáját, és továbbra is a mind több, mind nagyobb, mind szebb, mind gazdagabb, mind gyorsabb stb. célok éltetnek bennünket, akkor a kisgömböc kipukkan.

Bruce H. Lipton, amerikai fejlődésfiziológiai biológus beszél a dakoták ellenállásáról, mint követendő példáról alábbi videóban:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .