Tényleg futásra születtünk?
Alaptermészeténél fogva az ember folyton tökéletesíteni akar mindent, új csúcsokat akar megdönteni, és ez különösen a mai emberre igaz. Vajon mindig így volt? És ha nem, akkor mikor kezdtük el úgy érezni, hogy ami van, az nem jó? Mert a folytonos tökéletesítés vége az lett, hogy nem csak a természettől távolodtunk el, hanem valódi önmagunktól is. Elménket úgy alakítja a külvilág (a nevelés, oktatás, média, tőkeérdek, politika…), mintha az csak egy üres szivacs lenne, ami képes mindent válogatás nélkül magába…