Irány a hülyék paradicsomába, avagy inkább kezdjünk el gondolkodni?
Minden közösség csak úgy tud jól működni, ha tagjai boldogok, és „senkit nem hagynak az árok szélén”. A munkaképes, egészséges ember nem csak saját magáról gondoskodik, hanem azokról is, akik még vagy már eltartásra szorulnak. Mert gyerekek, betegek vagy öregek. Ez így van (lenne) rendjén. Az „egy mindenkiért és mindenki egyért” elv helyett azonban a „nemzet nincs az egyénért, hanem az egyén van a nemzetért, akarom mondani a politikai-gazdasági elitért” elv működik, ahol az egyén bármikor feláldozható a politikai-gazdasági elit…