A fecskéket lelövik, ugye? Avagy az ego tisztára mosása
Emlékszem, gyerekként a húgommal a szomszéd bérház udvarára jártunk át játszani. Az udvar nagy volt, főleg gyerekszemmel nézve, és csupa izgalmas dolog várt ránk, hiszen remekül lehet bújócskázni az óriásira nőtt mályvák, méteres lapulevelek, bogáncsok között. Amikor a mályva termése, a papsajt beérett, boldogan rágcsáltuk a mennyei eledelt. Ha meguntuk, akkor kimentünk az úttestre tollaslabdázni, mert az sima volt, és néha 100-at is ütöttünk, mire leesett a labda. Autó csak héba-hóba járt arra, de a csöndes városi utcán azt is…